Évértékelés #6 - Ilyen volt a 2021-es év az én életemben

Most már majdnem egy hete 2022 van, és tényleg lecseng az éves visszatekintők ideje, minél inkább belecsusszanunk az újévbe. Sokat gondolkodtam rajta, hogy idén írjak-e ilyen bejegyzést vagy ne, de arra jutottam, miért is ne? 

Főleg, hogy az esetek többségében általában akkor hallotok csak a könyves világon kívüli életemről, amikor valami baj van, valami, ami miatt nem jutott annyi időm a posztolásra. 

A 2021-es évem nagyon sűrű volt, tele mélypontokkal és nagyon jó élményekkel. Az évet rettentő fáradtan és csüggedten zártam, nem fogok hazudni, nehéz év volt ez. De azért szerencsére voltak fénypontok is, szóval csapjunk bele!

SZEMÉLYES

Nem fogok hazudni, az évemre egészére nézve nem volt túl nagy befolyással, és nem volt valami óriási választóvonal, mindenesetre tavaly betöltöttem a 30-at. Sokan a 30 előtti évre bakancslistáznak, hogy gyorsan kipipálhassan még bizonyos élményeket, amiket "át kell élni 30 előtt". Az a helyzet, hogy az ismert körülmények miatt én olyasmiket tudtam volna csak kipipálni ezen a listán, mint "átélni egy világjárványt". Szóval ez szóba sem jött, felesleges lett volna óriási terveket szövögetni, ha a vírus végül úgyis keresztülhúzza. Elmaradt a barátnőimmel a nagyobb ünneplés is a 30 betöltése kapcsán - osztálytársak voltunk, néhány hónap különbséggel töltöttük be mind, és sokat elmond, hogy az egyik barátnőm ünneplős ajándékát csak novemberben tudta odaadni nekünk... Mindenesetre azért családilag belefért nekem egy kis buli, ami nagy élmény volt, igazi tortaáradattal. (Hozzá kell tennem, nem csak az én szülinapomat ünnepeltük, a március nálunk elég sűrűn meg van szórva szüli- és névnapokkal.) Egyébként erre a bulira elkészítettem az első olyan pitémet is, amihez használni tudtam a torchomat (amit mindenféle néven hallottam már magyarul: flambírozó, lángpisztoly, tudjátok, mire gondolok) - ráadásul a buli március 14-én volt, szóval ezzel elkészült az első Pí-pitém is. 

Ha már a sütés volt a téma, nem tudom, ki mennyire tudja, de nagyon szeretek sütni, és azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a blogolást és az olvasást követően 2021-ben ez volt a harmadik dobogós hobbim. Sokféle süteményt készítettem először 2021-ben, olyan klasszikust is, mint a zserbó és újdonságokat is, például az első tükörglazúros tortámat. Ó, és persze ha már torták: az unokahúgom szülinapjára elkészítettem az első többszintes tortámat is - és az elsőt, amin tortaostya volt. Az örök szerelmem most már szerintem mindig a kelttészta marad sütés szempontjából, de azért nem csak azt szeretem. Összeállítottam nektek egy kis válogatást az idei sütikből:

A sütés mellett néhány más próbálkozás is belefért az évbe gasztro fronton. Nagyon szeretek kávézni, így időnként próbálunk mindenféle kávékalandot összehozni otthon is: így készült az idén tonicos kávé és homemade zabtej. Elég sok dolgot hőztem idén először, de aminek a legjobban örülök, hogy nekiugrottam a rizottókészítésnek az év végén, ez pedig azóta rendszeres ebéd lett nálunk - imádom, és nem is olyan nehéz, mint amennyire féltem tőle. Amire pedig kifejezetten büszke vagyok, az a karácsonyra készült csirke, erről mutatok képet is:

Sütés előtt és után

Hobbi fronton főleg év vége felé előtérbe került a sütés mellett még néhány olyan alkotó tevékenység, amit a két kezemmel tudtam csinálni. Sokkal több tervem volt még ezen a fronton, és nem minden valósult meg, de majd talán 2022-ben. Mindenesetre ahogy említettem, év végére mentálisan eléggé elfáradtam, és nagyon szerettem volna kézzelfogható dolgokat létrehozni. Így elkészítettem az első koszorúmat, illetve a koronavírusos napjaim emlékét őrzi egy Leonid Afremov festmény alapján készült számfestő alkotás is. (Illetve év közben is éreztem már ezt, akkor gyertyát öntöttem - erről született bejegyzés is.)

Az, hogy ez év végén alakult így, azért nem csak annak köszönhető, hogy nagyon elfáradtam és kellett az alkotó tevékenység, hanem annak is, hogy talán még soha nem ragadott ennyire magával az őszi-téli hangulat, mint 2021-ben. A Halloweent évről évre egyre jobban "élem", a karácsonyt pedig mindig is imádtam. Az őszt viszont nem nagyon szoktam szeretni, de ezúttal nagyon élveztem. Úgyhogy mindenféle dekorációs projektekbe belecsaptam, voltak tematikus őszi sütéseim is, illetve eléggé előtérbe került az életemben az, hogy sétálgattam és random dolgokat fotóztam. Remélem, ebből lesz még, de nagy eséllyel már csak tavasszal. 

 

Alapvetően szeretek otthon lenni, de azért időnként kifejezetten jól esik kimozdulni kicsit.

2021-ben programokból sem akadt hiány. 

Az évben két esküvőn is jártunk, az egyiken ráadásul tanúk voltunk a párommal. A másik esküvő pedig apropó volt egy kis szegedi mininyaraláshoz, amit minden évben megejtünk, mivel a párom ott járt egyetemre, és imádja. Egyébként én is, csak kicsit messze van. 

Ehhez kapcsolódik, hogy teljesült egy nagy vágyam: a barátunknak köszönhetően sikerült megállni megállni egy olyan igazi, vöröslő pipacstengernél. Azt hiszem, a fotó magáért beszél arról, milyen volt. 

A másik nagyobb nyaralásunk az évben egy 3 napos miniutazás volt Szlovéniába. Korábban nem vonzott kifejezetten ez az ország, de valamiért az utóbbi időben egyre inkább. Nagyon örülök, hogy belefért, igaz, ez a 3 nap a klasszikus végighajtanak minket helyeken típusú utazás volt, úgyhogy nagyon jó lenne egyszer saját autóval, saját tempóban, szabadon végigjárni az országot. 

Ezeken kívül még mindenféle kisebb kirándulások, egynapos események bőven belefértek az évbe. Még tavaly neveztünk a Gerecse10-re, de a járványhelyzet miatt csak idén augusztusban valósult meg - tudom, ez a 10 kilométer alapjáraton sok embernek pite, de nem vagyok nagy túrázók, szóval teljesítményként éltem meg, hogy megcsináltuk. 

Kirándultunk ezen kívül Sárváron, az Irodalmi Csörte meghívásnak köszönhetően. Az egyik esküvő miatt egy röpke látogatást tettünk Szabadkán, ahol a fő térbe beleszerettem. Jártunk Keszthelyen, ahol megnéztük az Árnyék és csont egyik forgatási helyszínét, megint etethettünk kézből kacsákat, felültünk az óriáskerékre is. Tatára is többször átugrottunk, néhányszor csak úgy, kétszer pedig barátokkal-rokonokkal - utóbbi keretében jártunk a felújított Esterházy-kastélyban is. Halloween alkalmából pedig a Fővárosi Állatkert éjszakai programján jártunk. Ezt most a teljesség igénye nélkül soroltam. 

A mozi és a színház kapcsán már írtam az blogos-könyves összefoglalóban, mindenesetre azért ne maradjon ki innen se. Számításaim szerint 15 színházi előadást láttam 2021-ben, plusz a Textúra előadást a Szépművészeti Múzeumban. 

Hatszor voltam moziban 2021-ben, ami sajnos nem túl sok - lett volna ez jobb is, de pont akkor mentünk volna még néhányszor moziba, amikor covidosok lettünk, szóval... Ezek közül egyébként regényadaptáció nem volt, viszont képregény-adaptációk igen. 

Arról, hogy milyen könyves kötődésű dolgok történtek velem, már írtam a blogos évértékelő posztban. 

Kicsit kevésbé feltűnő, nem maradt fotós nyoma, de az évem szempontjából elég nagy szerepe volt, hogy egyre inkább beleszeretek a podcast formátumba. Eddig nem hallgattam sok podcastet, talán csak a Párnacsatán voltam rendszeres hallgatója, 2021-ben viszont azt vettem észre, egyre többször nyúlok a podcastekhez - blogolás, vezetés és sütés közben is hallgatom már őket elég gyakran. Most már több podcast van, amiket vagy rendszeresen hallgatok, vagy legalábbis több adást is meghallgattam belőlük - és még aktívan keresem az újabbakat. 

Ehhez kapcsolódik az is, hogy rendszeres látogatója lettem a Twitch-nek. A felületet valamelyest ismertem már eddig is, mivel a párom gamerként érdekeltebb ezen a platformon, de nagy örömmel látom, hogy egyre több a nem gamer stream is az oldalon. Itt egyelőre csak egy-két olyan csatorna van, amiket rendszeresen hallgatok, és onnan is válogatok a tartalmak közül, de nagyon megszerettem a platformot és az élőzős formátumot.

És ha már podcastes témában vagyunk, muszáj írnom a Forrás Rádiós beszélgetésekről is, bár tudom, hogy már a könyves összefoglalóban is volt róla szó. Nagyon örülök, hogy úgy hozta az élet, a Sorok között adások része lehetek - élvezem felvenni őket, és a 2021-es olvasásaimnak adott egyfajta jó értelemben vett fegyelmet az, hogy kb. kéthetente volt egy könyv, amit olvastunk. Időnként kicsit trükkös beilleszteni a felvételt a menetrendembe, de szeretem ezeket az alkalmakat. Nem tudom, ti mennyire szoktátok hallgatni ezeket a beszélgetések, és tényleg szívügyemnek érzem, szóval bátran ajánlom - vissza tudjátok hallgatni a részeket Spotify-on, egy külön posztban össze is gyűjtöm mindig őket.

Az év második felében újra elkezdtem könyvtárba járni. Régen rendszeres látogató voltam, de aztán a helyi könyvtárat felújították, és elég hektikus lett a helyzet - nekem meg akadt olvasnivalóm elég, így nem kergettem a könyvtár különböző fiókkönyvtáraiban a könyveket. Utána meg jött ugye a covid. Most már viszont a csodálatos felújított könyvtárba járunk rendszeresen a párommal és édesanyámmal - gyönyörű lett, újra beleszerettem. Hozok majd erről egy külön bejegyzést hamarosan.

MUNKA ÉS BLOG

És akkor azért muszáj szót ejtenem a sok-sok remek élmény mellett arról is, hogy azért nem minden volt móka és kacagás az évben. 

Azt hiszem, bizonyos szempontból a covid helyzet mindenkit megviselt már, kit jobban, kit kevésbé. Igaz ez rám is, annak ellenére is, hogy én kifejezetten szeretek home office-ban dolgozni és itthon lenni - talán a fentiek alapján azt hiszem, látszik is, hogy otthon is remekül elfoglalom magam.

Szerencsés vagyok, mert nem veszítettem el egyik munkámat sem a járványhelyzet alatt, anyagilag csak kis mértékben csapódott le az életemben ez az egész. Máshogyan viszont nagyon is megéreztem, és úgy zártam a 2021-es évet, hogy komolyabban is elkezdtem kutatgatni a kiégés témában, mert úgy éreztem, nagy gondok vannak. Erről most múlt időben írok, és valóban segítettek kicsit az ünnepek, de nem fújta el az újév a problémáimat egy csettintésre. 

A járványhelyzet új kihívások elé állította mindkét munkahelyemet, és ezért folyamatosan azt éreztem, erőmön felül kell teljesítenem - ez hol sikerült, hol nem. Ezzel együtt nyilván a színházat érintette jobban a járvány, nem hiszem, hogy különösebben magyaráznom kellene, hogyan. Mindenesetre az a furcsa helyzet állt fent 2021-ben, hogy folyamatosan változtak a "követelmények". 2021-et még úgy indítottam, hogy online előadások feltöltésével szöszöltem, új platformokkal dolgoztam, aztán újra kinyithattak a színházak, ami "pótláscunamit" hozott magával, és lerövidített nyarat, ősszel pedig elindult az évad - hellyel-közzel a szokásos módon. Azért hellyel-közzel, mert minden színház hihetetlen bizonytalanságban működik most: bármikor jöhet egy covid-eset, amiért előadásokat kell lemondani, borul a műsor... Ez pedig - mondanom sem kell - nem csak idegesítő, de sok plusz munka is. A színházas munka egyik nagy előnye, hogy az ember még az irodasorról is érezheti az alkotás örömét, ami kompenzál nagyon sok mindent, ami nehezíti a mindennapokat. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt sokkal nehezebb az utóbbi időszak, mint bármelyik korábbi évadom - pedig ez már a hatodik teljes évadom, ennyi idő alatt pedig elég sok vicces-cifra sztorija gyűlik össze bármelyik színházban dolgozó embernek. 

Ehhez kapcsolódik az is, hogy az egyik nagy ellenségem a telefonom lett. Sosem szerettem telefonálni, de idén aztán tényleg megtapasztaltam, hogy milyen mentálisan, amikor az ember telefonja reggeltől estig, hétvégén, szabadság alatt bármikor megszólalhat. Bizony eljutottam odáig, hogy tudat alatt dolgozik bennem a "várakozás", emiatt pedig sokkal nehezebben merülök el olyan tevékenységekben, amik nagyon is igényelnék az elmerülést - például az olvasást. 

A határokat is sokkal nehezebb volt meghúzni a munkaidő és a "már nem dolgozom" között, bizony rendszeressé vált, hogy akár szombaton este 9-kor is ránézek az emailekre, céges profilokra. Félreértés ne essék, két munkát nem is lehet úgy menedzselni, hogy ne dolgozzon az ember korán reggel-este-hétvégén, de mégis csak kell húzni határokat, különben azt veszi észre az ember, hogy eltelt egy nap, és igazán nem is tett semmit magáért. 

Ezt az évzárást pedig még spékeljük meg azzal, hogy végül novemberben engem is megtalált a COVID, amit oltottként különösebb egészségügyi problémák nélkül "letudtam" két-három nap náthával, egy dolgot kivéve: az ízlelésem és a szaglásom lenullázódott. Ezt pedig ha az ember nem tapasztalta meg, szerintem el sem tudja képzelni milyen. Féltem, hogy így marad, féltem, hogy valamit máshogy fogok érezni, ha helyrejön is, és bevallom, féltem, milyen lesz egy karácsony anélkül, hogy éreznék ízeket. Szerencsére a szerencsések közé tartozom, és mostanra már helyreállt a szaglásom és az ízlelésem is, de azért nem volt kellemes tapasztalat. Ráadásul a 10 nap karantén egy húzós időszak közepén érkezett, sok átszervezést igényelt. 

És hazudnék ha azt mondanám, ezt a nyomást nem erősítette a blog is. A blogolás olyasmi, amit én választottam, és a mai napig nagyon szeretem - különben nem írnék nektek ilyen kilométeres bejegyzéseket. Viszont kár lenne nem elismerni, hogy nagy felelősség is, ha az embernek már van egy kialakult követőtábora, főleg ha rendszeresen oszt meg bejegyzéseket. Mindig ott van bennem, miről lehetne bejegyzést írni, ha meglátok egy hírt, már rögtön kattintanék a Bloggerre, hogy minél hamarabb megoszthassam veletek. És bizony ha egy-két napig nincs bejegyzés, akkor nálam már beüt a bűntudat. Annyira a részem lett az internetnek ez a kis sarka és ez a közösség, hogy szinte el se tudom képzelni nélküle a napjaimat. Ami nem feltétlenül egészséges "pihenés", ha amúgy is egy számítógép előtt töltöm a napom nagy részét.

Ahogy a blogos bejegyzésben is írtam, idén kezdett igazán tudatosulni bennem, hogy a sok-sok ötletet, ami a fejemben van, jelen körülmények között nem fogom tudni megvalósítani - vagy legalábbis csak egy kis részüket. És nem akarok hazudni: ez nem a legjobb érzés. Rengeteg online tartalomgyártót követek én is, és időnként elmerengek, milyen jó nekik, hogy hivatásszerűen foglalkoznak ezzel -  irigylésre méltó luxus az, hogy teljes energiával erre tudnak koncentrálni, és nem két munkahelyi teendő közé kell bepréselniük azt, hogy foglalkozzanak a tartalmaikkal és a követőikkel... 

Én pedig itt állok, két állással és a bloggal, és próbálok zsonglőrködni a teendőkkel.

***

Hát ilyen volt számomra 2021. 

Sok-sok nagyszerű élménnyel, egy rettentő fárasztó év, és egy olyan december, ami után kijelenthetem: még soha nem szívták le ennyire az elemeimet az év végére...