Emma Chase: Fejvesztve

A happy end sem tart örökké
Fejvesztve

A blogturnéról

2014. október 11-étől négy állomásos turnéra indulunk Kate-tel és Drew-val. A happy end ugyanis nem mindig happy, és nem mindig end, ahogyan azt az előző könyv, a Behálózva után gondolhattuk volna... Most Drew és Kate története folytatódik, nem is kis problémákkal...

Eredeti cím: Twisted
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 300
Fordító: Szieberth Ádám
ISBN: 9789632933573
Sorozat: Behálózva 2.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: megbukott
Moly link
Goodreads link (4,07)
Megrendelési link

Kate Brooks és Drew Evans története egy hamisítatlan love story. Ám amikor egy szép napon váratlanul megjelenik az életükben a titokzatos harmadik, az idillnek egy csapásra vége szakad, hőseink élete pedig fenekestül felfordul… A Behálózva folytatásában ezúttal Kate mesél nekünk arról, amivel egyszer minden szerelmes szembesül: a hosszú távú kapcsolatok édesen gyötrelmes buktatóiról. Emma Chase legújabb regénye vicces és tanulságos mese az egyre mélyülő szerelem mindent elsöprő erejéről.

Véleményem

A sorozat első részét imádtam. Amikor olvasni kezdtem, azt hittem, csak egy újabb romantikus-erotikus, de Drew szemszöge gondoskodott az extra humorról és szókimondásról, így az egész valahogy kiemelkedett ezeknek a könyveknek a sorából. Így eléggé meglepődtem, amikor kiderült, hogy ebben a könyvben bizony már nem Drew szemén keresztül követjük majd az eseményeket, hanem Kate-éből. Nem volt rossz ez sem, Kate szemszöge is egyedibb, mint a legtöbb ilyen hősnőé, én azért mégis hiányoltam Drew hangját.

A szereplőket egyébként még mindig nagyon szerettem. Tetszett, hogy Kate még mindig a sarkára mer állni, és bár most az érzékenysége miatt számít mások segítségére is, mégis a saját feje után megy és rájön, hogy magát kell megmentenie, nem várhatja ezt mástól.

Drewból most sajnos elég keveset kaptunk, mivel szinte teljes egészében Kate-é a történet, de amikor szerepelt, akkor igazán Drew volt - a megzabolázhatatlan, erős hím, akinek a szerelem miatt mégis megmutatkozik a lágyabb oldala is. (Jegyzem meg, ebben a részben felképeltem volna. Nagyon.)

Viszont a cselekmény miatt nincs olyan sok boldog jelenet, mint amire számíthattunk volna az előző könyv vége után. Ugyanis egy kis félreértés bekever kettejük kapcsolatába, nem is kicsit. És ez a félreértés, te jó isten, annyira idegesítő volt! Bármennyire próbálkozik is az írónő, gyakorlatilag szinte az első oldalon rá lehet jönni, hogy mi volt a konfliktus alapja, szóval a rejtélynek ez a része oda, hiába próbáljuk megtartani 40-50 oldalon keresztül. Bár ez nem akkora tragédia, főleg ha azt nézzük, hogy a konfliktus másik felére nem jöttem rá, az egyszerűbbik oldalról fogtam meg a dolgot. De pont ez a csavar volt az, ami miatt néha a falra másztam a tudattól, hogy ezek ketten mennyire elbeszéltek egymás mellett. Mondjuk azt határozottan az írónő javára kell írni, hogy azt a bizonyos párbeszédet, ami a szinte egész könyves szenvedéshez vezet, úgy sikerült megírnia, hogy kellően kétértelmű legyen. Az olvasó meg csak fogja a fejét, hogy ezek ketten hogy lehetnek ennyire őrültek. Mert tényleg azok.

Így aztán Kate elvonul nyalogatni a sebeit, miközben Drew elmerül az önpusztításban. És pont ezért a könyv nagy része nem a Kate-Drew kapcsolatról szól, sokkal inkább Kate önfelfedezéséről és arról, hogy hogyan próbál meg tovább élni egy ekkora tragédia után és egy elég nagy felelősség terhével a vállán. Döntést kell hoznia.

"Negyvennyolc órával ezelőtt még nem tudtam, mire vagyok képes, mennyire vagyok acélos, mennyi vér van a pucámban. De most már tudom. És azt hiszem, ez ennek a történetnek a tanulsága.
Ahhoz, hogy az ember felálljon a padlóról, előbb el kell esnie, és le kell horzsolnia a tenyerét meg a térdét."

Akiket viszont még mindig rettenetesen imádtam: a mellékszereplők. Komolyan mondom, Alexandra akárhányszor feltűnhetett, garantáltan jött valami jelenet, amin félelmetesen jót nevettem. Az előző részben "az extől" a falra másztam, most azonban végre igazán megértettem, mi is volt az, ami ennyi időn keresztül összekötötte őket. A régi emlékek, a nosztalgia... És ebben a képben természetesen ott van Dee-Dee is, a trió pedig nyakig merül a nosztalgiában. Aranyosak együtt, még úgy is, ha a nagy emlékidézés alatt végig csak az járt a fejemben, hogy tisztázza már Kate és Drew ezt a katyvaszt.

A könyv végén nagyon tetszett, hogy nem mismásolta el az írónő a konfliktus feloldását. Az már az elejétől kezdve elég nyilvánvaló, hogy nem fog örökké tartani. De nincs sima egymás nyakába borulás, a főszereplőink ténylegesen is megszenvedik a kibékülést, mert bizony nagyon is rögös út vezet a megbocsátáshoz, mindkét oldalról.

Összességében még mindig nagyon szerettem ezt a könyvet, még mindig azt mondom, hogy a stílusa miatt kiemelkedik a hasonló könyvek sorából, de az első részt cselekmény szempontjából is jobban szerettem, és a Drew szemszög is különlegesebb volt. Bár azért az epilógusban utóbbiból kapunk még egy adaggal.

AJÁNLOM

Blogturné extra - Dallista

Az írónő összeállított egy listát azokból a dalokból, amelyek a sorozatot és a szereplőket ihlették. Íme:

Tangled - Jane Wiedlin
Womanizer - Britney Spears
Gives You Hell - All American Rejects
Shameless - Garth Brooks
Sunday Girl - Blondie
Wild Horses - The Sundays
Your Body is a Wonderland - John Mayer
She's Got a Way - Billy Joel
Best I Ever Had - State of Shock
Sad - Maroon 5
I Will Wait - Mumford & Sons
She Hates Me - Puddle of Mudd
Caught Up In You - 38 Special
Con Te Partiro - Andrea Bocelli
I Touch Myself - Divinyls
Then - Brad Paisley

Nyereményjáték

Drew és Kate történetét jó néhány emlékezetes mellékszereplő színesíti. Játékunkban négy olyan karaktert szeretnénk megidézni, akik már a sorozat indító kötetében bemutatkoztak. A blogturné mind a négy állomásán találtok néhány mondatnyi jellemzést, és/vagy idézetet; a Ti feladatotok az, hogy e nyom alapján kitaláljátok a szereplők keresztneveit. Segítségül használhatjátok a könyves portálokat és bloggereink Behálózváról írt posztjait is.

(Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az értesítő emailre, automatikusan újra sorsolunk.)

"egy csodaszép név, csodaszép lányoknak. Meg aztán rímel az én kedves ismerősömnek, rajongásom tárgyának, a klitorisznak a nevére."

"Fekete bokacsizma van rajta meg stratégiailag kulcsfontosságú helyeken szakadozott, szintén fekete harisnya, továbbá iciri-piciri szoknya, pánt nélküli, forró-rózsaszín top és rövid, szürke kötött szvetter. Hullámos a hosszú, vörösesszőke haja, csillog a piros ajka, sűrű, sötét pillák függönye alól méreget minket a két fürgén járó, sárgásbarna szeme."