Bagoly mondja verébnek, avagy idén így szaladok neki a Könyvfesztiválnak

Írtam tegnap egy bejegyzést arról, milyen tippjeim vannak kezdő Könyvfesztiválozóknak. 

De persze ahogy mondani szokás, van, aki bort iszik és vizet prédikál, én meg legalább a listám egy pontjában ellentmondok magamnak. Bár lehet, pont ezért tudom tanácsolni - mert tudom, milyen nélküle. 

A munkámból és a blogolásból adódóan természetesen elkerülhetetlen, hogy viszonylag hamar legyenek információim a Könyvfesztiválos megjelenésekről, esetleg még bizonyos programokról is. Sőt, a megjelenések egy részét a blogturnék miatt már a Fesztivál előtt jóval olvashatom.

Talán pont ebből a korai készülődő fázisból fakad az, hogy jellemzően a Könyvfesztivál előtt én magam, magánszemélyként ott állok széttárt karokkal, tanácstalanul. Mert nincs listám. 

Mivel ez egy sűrű időszak, jellemzően az utolsó pillanatban jövök rá, hogy nem írtam össze semmit. Nincs listám arról, mit szeretnék venni, milyen könyveket kellene itt-ott átvennem, az utolsó pillanatban halászom össze a programokat, amikre feltétlenül kimennék, az indulás napján szedegetem össze a dedikáltatandó könyveimet (és ilyenkor érnek a felismerések is, hogy valamit kölcsönadtam) és úgy alapvetően teljes káosszal a fejemben szállok fel a vonatra. 

Ilyenkor jönnek a last minute próbálkozások: a szerencsétlenkedés a MÁV wifivel, mert valahogy csak össze kellene szednem a programokat, hogy tudjam, mikor hová kellene mennem. Aztán persze be kell lépnem a blogturnés zárt csoportunkba is, csekkolni, miket kellene átvennem és mit is beszéltünk, mikor találkozunk a blogturnésokkal? 

Ez az év várhatóan pont így alakul. Péntek reggel van, amikor ezt a bejegyzést írom, és hiába szórtam tele mindenféle fórumot a Könyvmolyképző dedikálásokkal, fogalmam sincs, én magam milyen könyveket szeretnék dedikáltatni. Hiába írtam meg egy sor Megjelenésre várva bejegyzést, fogalmam sincs, miket fogok venni. És ha megkérdezitek, még azt sem tudnám megmondani, pontosan mikor kezdődik a Blogturné Klub nyílt találkozója, a Para Piknik. 

Hát ez van, vannak dolgok, amik úgy tűnik, nem változnak. Pedig tényleg jó hamar kezdődött a készülődés idén is - de úgy tűnik, számomra sosem kezdődhet elég hamar.