BESZÁMOLÓ - Találkozás Natalia Sherbával
Oké, oké - ezzel bizony teljesen egyértelműen megcsúsztam. Mentségemre szóljon, igencsak sűrű volt az elmúlt hónap, a legjobb - de azért a legfárasztóbb - értelemben is.
Na de következzen végre a több mint egy hete ígért beszámolóm egy egészen elképesztő kalandról.
Ha követtek Facebookon vagy Instagramon, esetleg más résztvevők beszámolóit néztétek, akkor tudhatjátok már, miről van szó, de ha nem... az elejéről kezdem.
Szép pénteki nap volt, amikor levelet kaptam az Európa Kiadó marketingesétől... és nem olvastam el. Mentségemre szóljon, az egy sűrű hét volt, azon a hétvégén ugyanis szegedi ismerőseink jöttek hozzánk látogatóba, így nem nagyon ültem számítógép elé, ha pedig mégis, az nagyrészt a szokásos blogos-munkás dolgok gyors kezelése volt.
Mindenesetre hétfőn próbáltam pótolni a dolgokat, és akkor vettem észre a kérdéses e-mailt: a kiadó meghívott egy exkluzív könyvbemutatóra, Pozsonyba, ahol néhány bloggerrel-vloggerrel együtt találkozhatok az Óramágusok sorozat szerzőjével, Natalia Sherbával.
Gyorsan válaszoltam is, és szerencsére még időben.
Ezután kezdődtek az előkészületek: egyrészt igyekeztem gyorsan beszerezni az első két könyvet (a harmadik akkor még csak előrendelhető volt), ami igencsak nagy kihívásnak ígérkezett. A keresést a kiadónál kezdtem, de már ott sem volt készleten az első rész, aztán végigfutottam mindent. Már ott tartottam, hogy segítséget kérek Rékától, amikor is találtam még néhány példányt (az utolsókat!) a Libriben. (Egyébként az már akkor látszott, hogy készül az utánnyomás, de az nekem már későn lett volna.) Innen indult a para, hogy megérkezik-e időben a könyv, mert mindenképp szerettem volna dedikáltatni - egyébként nagyon gyorsak voltak, bőven megérkezett időben a két rendelt könyv.
Mindenképp szerettem volna legalább az első részt elolvasni, mielőtt megyünk, hogy azért már legyen kapcsolatom a könyvvel. Mivel a könyvtárból is épp kikölcsönözték a könyvet (igen, remélem érzitek, küzdelmes volt a dolog), végül a párom ránézett, nincs-e fent véletlenül (legálisan) Scribd-en - és láss csodát, az első rész fent volt hivatalos e-könyvként, úgyhogy azt szinte már be is fejeztem, mire a nyomtatott példány megérkezett. Kényelmesen be is tudtam fejezni az első könyvet, viszont a másodiknak már nem akartam nekiállni, mert éreztem, hogy a látogatás előtt már nem tudnám befejezni, a félút meg túl kínzó lett volna.
A harmadik tennivaló: amit még nem említettem, hogy egyenesen az írónő otthonába kaptunk meghívást, így szerettem volna vinni valamilyen apróságot is, hiszen mégiscsak látogatóba mentünk hozzá. Ez nagyobb kihívást jelentett, mint gondoltam volna. Első körben valamilyen szép jegyzetfüzetben gondolkoztam, de többségében már lecserélték a készleteket a 2022-es határidőnaplókra és tervezőkre, ami meg maradt, az vagy nem tetszett, vagy jócskán felette volt a kitalált pénzügyi keretemnek. Végül sok fejtörés és keresgélés után egy nem túl kreatív duót sikerült kitalálni: egy Budapest látképes 3D könyvjelzőt és egy Stühmer bonbont vittem ajándékba.
Ezeket kipipáltam, már csak pár technikai apróság maradt: regisztrálni a szlovák határátlépési szándékot (ez egyébként simán ment), szabadságot intézni (hiszen kedden mentünk) és kitalálni, melyik vonattal célozzam be Budapestet, hiszen onnan indultunk.
Végül minden rendben ment, még egy finom reggeli is belefért a Bite Caféban a Nyugatinál - ezt csak ajánlani tudom.
Egyébként kb. 3 perccel az indulás előttig meggyőződésem volt, hogy pontosan tudom, hol fogunk találkozni - ekkor viszont beütött az aggodalom. Szerencsére nem sokáig voltam tiszta ideg, mert abban a pillanatban megláttam Edmondot, Matildát és Ágit (vannak ilyen felismerős előnyei a vloggerkedésnek a bloggerkedéssel szemben :D), akik szintén kezdtek épp elbizonytalanodni - de ekkor már megbeszéltük, hogy négyünket már biztos nem hagynak itt.
Közben történt egy vicces eset is: megállt nálunk egy srác, és kérdezte, mi vagyunk-e a könyvmolyok. Ezen a ponton mind azt hittük, a kiadótól jött az illető, de hamar kiderült, hogy egy "random" olvasó, aki felismert minket - illetve nagy eséllyel a csapat vlogger felét. :)
Nem sokkal később megérkezett Tekla is, utána pedig egy kis rövid beszélgetés után már indultunk is.
Az Európa Kiadó készült nekünk egy kis ajándékkal a kiránduláson kívül is: egy vászontáskában lapult mindenkinek 3 könyv, ezek közül az egyik a sorozat 3. része volt, illetve két másik Európás könyv. Mutatom, én miket kaptam:
Az út egyébként elég hosszú volt, hosszabb is, mint számítottunk rá, ugyanis volt valamilyen baleset, ami miatt kerülnünk kellett. Ezért még úgyis kicsit később érkeztünk, mint terveztük, hogy a határon nem állítottak meg, sőt - úgy mentünk át, mintha nem is történt volna semmi.
Persze az érzés azért megvolt, meg hát legyünk őszinték: Esztergomnál átkelni a hídon amúgy is rettentő hangulatos.
Unatkozni persze útközben sem unatkoztunk. Ismerkedtünk, beszélgettünk, és már útközben láttuk az írónő Insta oldalán, micsoda csoda dolgokkal vár minket - de erre majd visszatérünk.
 |
| A szerző Insta sztorija, amit már az úton megnéztünk, így tudtuk, milyen gyönyörűségekkel vár minket |
Ahogy már említettem, ott volt Edmond, Matilda, Ági, illetve Mészáros Márton. Itt azért annyit hozzátennék, hogy bloggerként azért eléggé kakukktojás voltam a vloggerek között. #öregszem?!?
És akkor ugorjunk egy kicsit oda, amikor már megérkeztünk már a célunkhoz.
Meg oda, ahol elkezdek áradozni...
Elég sok szerzővel volt már szerencsém találkozni életemben, magyarokkal és külföldiekkel is, és ezeken felül is hallottam sok-sok történetet író-olvasó találkozókról. De olyanról még soha, hogy egy szerző a saját otthonába invitálja az olvasókat. Komolyan - ti hallottatok már ilyet?
És ez láthatóan nem csak a koronavírus vagy valami véletlen miatt alakult így. Minél többet hallottunk Natalia Sherbáról, annál inkább egyértelmű lett, milyen közvetlen, és milyen szoros kapcsolatot ápol az olvasóival. Sok képet láttunk arról, ahogyan együtt teázik az olvasóival vagy épp valamilyen találkozón fotózkodik velük jelmezben...
Ez persze elsőre nem tűnhet akkora dolognak, mert könnyedén hihetnénk, hogy azért nem egy New York Times bestseller szerzőről beszélünk, hanem egy kelet-európai írónőről... mennyi olvasója lehet?
Hát, lehet, hogy most nagyon meg fogtok lepődni: szláv nyelvterületen Natalia igazi rocksztárnak számít. Csak a nyomtatott könyveiből már több mint 3 milliót adtak el! Oroszországban a Harry Potter után jelenleg ez a legnépszerűbb fantasysorozat. Egyszer egy könyves eseményen Moszkvában annyian álltak sorba a dedikálásán, hogy elálltak egy sor másik standon, így végül külön termet kapott. 37 különböző helyről keresték már meg, hogy filmet készítenének az Óramágusok sorozatból, és most egy Los Angeles-i stúdióval készülnek rá, hogy TimeWizards címen érkezhet majd az adaptáció - csak előbb angolul is meg kéne jelennie a könyvnek. A rajongók animált könyvelőzetesekkel, fanvideókkal és apró ajándékokkal árasztják el.
És akkor ezt most valahogy hozzátok össze fejben azzal, hogy eközben külföldi olvasókat fogad a lakásába. A lakásába, ahol él, és ahol ott van az elképesztően cuki cicája, a lánya és a férje is - a könyves kis prezentációját pedig a családi tévén vetíti nekünk.
Na ugye, hogy szinte felfoghatatlan?
Pedig pontosan ez történt.
És ez még nem minden! Sütött nekünk egy gyönyörű - és egyébként nagyon finom - tortát, aminek a receptjét még meg kell szereznem. Ajándékot is kaptunk tőle: egy-egy gyönyörű, a család által díszített mézeskalácsot (ami passzol a harmadik könyvhöz), és egy-egy kézzel díszített borítékot, benne apró meglepetésekkel.
Megkínáltak minket Kofolával, kávéval, teával...
Egyébként maga a prezentáció is nagyon jó volt, és sokat segített, hogy külön kocsival jött a sorozat magyar fordítója is, Teleki Anna, aki oroszból fordított nekünk - ez eléggé megkönnyítette, és meggyorsította a dolgokat.
Sok mindent megtudhattunk a sorozatról és a rajongói bázisáról, Natalia pedig nem győzte hangsúlyozni, mennyire szereti tartani a kapcsolatot az olvasókkal, és a nyelvi akadályok sem érdeklik: Google Fordítóval igyekszik lefordítani őket és válaszolni rájuk. (Ezt egyébként azóta tanúsíthatom, ugyanis a mi képeink alá is kommentelt.) Közben egyébként a legújabb, már nem Óramágusok könyvét is megnézhettük eredetiben - az a könyv egész egyszerűen gyönyörű! Bele is fotóztam, hogy ti is lássátok. Ugyehogykell???
A prezi után kérdezhettünk is az írónőtől, ami szintén nagyon izgalmas volt. Egészen egyértelmű, hogy a könyvek, az olvasás és az írás valóban szívügye, ezért él, és látszik, hogy minden pillanatát élvezi - ennek pedig része lehet beöltözés, órákig tartó dedikálás, közös teázás az olvasókkal vagy akár az, hogy random magyar könyves influenszereket (jaj, de nem szeretem ezt a szót) fogad az otthonában. Az is kiderült, hogy már többször járt Magyarországon, kifejezetten szereti a gyógyfürdőinket - viszont a nyelvet nagyon nehéznek találja, így előre is elnézést kért, ha esetleg valamit rosszul ért a googlefordítózás miatt.
Ezután még gyorsan dedikáltattunk, megkóstoltuk a tortát (tejfölös-tejszínes, dióréteggel - már utóbbi miatt is meglepő volt, hogy ennyire ízlett, mert amúgy nem vagyok nagy diós), aztán lassan indulnunk kellett hazafelé, hogy a törpiek elérjék a 19:45-ös utolsó szegedi vonatot.
A dedikálásnál amúgy szintén nem hazudtolta meg magát Natalia, még egy cuki hópihét is ragasztott az aláírása mellé.
Sajnos pozsonyi városnézés és/vagy boltlátogatás már nem fért bele, amit azért sajnáltam, mert még sosem jártam Pozsonyban, de hát... ajándék lónak nem nézem a fogát, így is hihetetlenül nagy élmény volt ez a nap.
Ahogyan Matilda (remélem, jól emlékszem) meg is jegyezte: a hazaút olyan volt, mint egy osztálykirándulás. Mind elpilledtünk már eddigre, így bár hazafelé is beszélgettünk, érezhetően kevesebbet és kevésbé energikusan - viszont tele sok-sok feldolgoznivaló új élménnyel.
Az első könyvről már megírtam a véleményemet, mindenképp szerettem volna még a beszámoló előtt megosztani veletek.
Hamarosan folytatom a szériát, már csak azért is, mert a helyben gyűjtött infók alapján az karácsonyi - szóval szuper lenne erre az időszakra időzíteni.
Még egyszer köszönök mindent az Európa Kiadónak és Rékának! Az ötletet, a remek szervezést és azt is, hogy gondoltak rám. Remélem, találkozhatunk még majd Nataliával, akár egy Könyvhéten vagy Könyvfesztiválon.
A boríték hátoldala - igen, óraműves pecsét. Ennyire odafigyeltek még az apró részletekre is.
A többiek videója/bejegyzése:
Nincsenek megjegyzések