Breaking News

Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik {Nyereményjáték}



Szívmelengető történet

Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik

A blogturnéról




Komikus, néhol drámai, és megannyi fordulatokban bővelkedő regény a másságról, az elfogadásról és a feltétlen szeretetről. Az Oh Boy! olvasói imádni fogják!

A Blogturné Klub különleges utazásra hív. Ismerd meg a Lakótárs kerestetiket, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyvet.


Kapcsolódó bejegyzések:



Eredeti cím: Simple
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 216
Fordító: Farkas Ildikó
ISBN: 9789632455723
Sorozat: -
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,13)
Megrendelési link
Az érettségi előtt álló Kléber és bátyja, Barnabé, akit mindenki csak Sutyinak hív, egy párizsi albérletbe költözik, ahol már négy másik fiatal is lakik. Míg Kléber a gimiben gályázik, és azon agyal, hogy tudna becsajozni, Sutyi Playmobil figurákkal játszik, meg Pupák úrral, a plüssnyulával, aki vigasza és elszakíthatatlan társa jóban-rosszban. Sutyi huszonkét éves, de értelmi fogyatékosként örökké kisgyerek marad. Kléber sosem tudja úgy magára hagyni, hogy ne csinálna valami galibát. Az elmegyógyintézetbe semmiképpen nem akarja visszadugni, de vajon elbírja-e a szülői felelősség rá nehezedő terhét? Marad-e ideje és energiája a saját életére? Az együtt lakó fiatalok mindennapjai és ezzel együtt gondolkodásmódja apránként gyökeresen megváltozik Sutyi hatására. A bonyolult és álságos „nagyok" problémáira ez az egyszerű, hazugságra képtelen gyermek hoz mindannyiszor megoldást. Hol komikus, hol könnyes fordulatokban bővelkedő regény a másságról, az elfogadásról és a feltétlen szeretetről.

Az első mondat:


"Kléber odasandított a testvérére."

Véleményem


Beleszerettem Pupák úrba! Na jó, ha nem is Pupák úrba, de a történetébe. Na de inkább kezdem az elején. 

Először akkor találkoztam ezzel a kötettel, amikor a borítójával kapcsolatban kérte ki a véleményünket a kiadó. Mindenféle nyuszis verzió volt, és elárulhatom: én nem erre szavaztam. De örülök, hogy végül ez a verzió lett, most már nagyon szeretem a borítót. Mindenesetre akkoriban még nem igazán értettem, miért is a nyúl, és egyébként is...

De milyen jó, hogy végül azért a történet is eljutott hozzám! Szerettem az Oh, boyt is, de a Lakótárs kerestetiket még sokkal jobban! Az egész történet kedves és meleg, eközben viszont nagyon is komoly kérdéseket boncolgat. Viszont mindezt képes humorosan tenni, és úgy, hogy egy pillanatig sem fáj, csak magához ölel, miközben megmutatja, hogy az élet nem is olyan egyszerű. 


A könyv főszereplője Kléber, akinek a bátyja értelmi fogyatékos. Miután anyjuk meghalt, apjuk egy intézetbe küldte Sutyit, de most, hogy Kléber tizenhét éves lett, kiharcolta, hogy kihozhassa az elmegyógyintézetből a testvérét. Sutyi viszont egy három éves értelmi szintjével rendelkezik, így Klébernek nincs könnyű dolga, teljesen egyedül úgy, hogy még suliba is kell járnia. Miután talál egy albérletet, picit mintha minden jobbra fordulna. Nem lesz itt rózsaszín álom, viszont annyira jó érzés barátságokról, szerelmekről, bajtársiasságról, összetartásról olvasni... 

Annyira a szívemhez nőttek a szereplők, hogy nem is tudnék kedvencet választani. 

A főszereplőnket, Klébert is nagyon szerettem, és hihetetlenül büszke vagyok a kitartására és arra, hogy elég bátor volt hozzá, hogy szembeszálljon az apjával. Viszont azért a szerelmi életében voltak dolgok, amik miatt megmondtam volna neki a magamét. De szerencsére azért nem kellett csalódnom benne, aminek nagyon örültem. Kifejezetten tetszett, hogy a bátyjával szemben nem maradt ő sem mindig türelmes, ő is sokszor kifakadt, és érezni lehetett rajta, hogy fáradt. Nem könnyű beteg családtaggal élni, még akkor sem, ha az ember szívből szereti őket, vannak nehéz pillanatok. Örültem, hogy ezt nem seperte a szőnyeg alá az írónő, mégis végig érezni lehetett, mennyire erős a testvéri szeretet, oda-vissza. 

A másik főszereplőnk Sutyi, akit egyszerűen nem lehet nem imádni. Belepillanthatunk az ő gondolataiba is, és pont ezért annyira szeretnivaló. A végtelenségig ártatlan és naiv, hihetetlen kedves figura. Sokszor nem is veszi észre, hogy milyen könnyen billent át egy-egy vitát vagy nehéz helyzetet egy gyermeki megjegyzése, és mutat rá arra, hogy hogyan is nem szabadna élni. Tényleg gyermeki szemmel tekint a világra, és élvezet volt erről olvasni. Mindig ott van vele Pupák úr, nagyon sok gondolatát a plüssnyúllal folytatott beszélgetésekből ismerjük meg. És kimondom: Pupák urat is imádtam, mint függetlenül, önálló, szuvenírt szereplőt is. Ami azért picikét félelmetes, de hát... (Nekem baglyom volt. :D) Sutyi is és Pupák úr is nagyon sokszor megmosolyogtattak és megnevettetettek. 


Mellettük pedig jönnek sorban a lakótársak: Corentin, aki olyan, mint egy nagy gyerek, és életének abban a szakaszában van, amikor gatyába kellene végre ráznia magát. Különösen vicces, hogy Sutyi gyermeki szeme döbbenti rá, hogyan és mit kellene változtatnia, imádtam a fejlődését. Corentin nővére Aria, aki az ösztrogén a csapatban - igazi női gondoskodás és rendszeretet jön az ő oldaláról, meg persze egy szerelmi szál Enzóval, Corentin legjobb barátjával. Enzo az egyik kedvenc szereplőm volt - a srác, akiből nem néz ki senki semmit, közben pedig tehetséges író, aki hihetetlen mélységben éli át éppen a viszonzatlan szerelmet. Próbál bizonyítani, de ez nem is olyan könnyű, amikor szívének tárgya komolytalannak tartja, csak a kisöccse legjobb barátját látja benne, és még ráadásul foglalt is. Apropó, Aria pasija volt az egyetlen, akit képtelen voltam megkedvelni a csapatból. Ellenben Enzo... A kedvenc jeleneteim nagy része Enzóé, és nem is feltétlen csak Aria-Enzo jelenetekre gondolok. Nagyon szerettem Enzo és Sutyi beszélgetéseit is, és az egyik legjobb dolog ebben a könyvben Enzo és Istenfalvi úr valószínűtlen barátsága volt, minden beszélgetésükön jót mosolyogtam. Két különböző generáció csajozós praktikákat cserél, zseniális.

Rajtuk kívül még ott van Kléber szerelmi életének két főszereplője is, Beatrice és Zahra. Előbbi volt másik szereplő Emmanuelen kívül, akit nem kedveltem túlzottan. Zahra viszont egy kis vidámságot és egy másik kultúrát hoz a sztoriba, ráadásul Kléber nem túl szerencsés családi élete mellett bemutat egy igazán összetartó családot. Nagyon megkedveltem őt is, meg a kis praktikáit, amit a húga "tanít" neki. 

Összességében ez a történet végtelenül kedves, nagy tanulságokkal, és hiába a nehézségek, valahogy boldogabb lettem tőle. Amikor letettem, úgy éreztem, kicsattanok. Még van jóság és kedvesség a világon. 

NAGYON AJÁNLOM



Olvass bele a képre kattintva!


konyvmolykepzo.hu/reszlet/entangled.pdf?ap_id=Deszy


Blogturné extra - Borítók










Nyereményjáték


Mondtuk már, hogy imádjuk a francia könyveket? :) Ha nem, akkor ez most biztos tudatosul, ugyanis a játékban a kedvenc francia könyvünkről ejtettünk pár szót. A feladatotok, hogy kitaláljátok, mely könyvről van szó, és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

A helyes megfejtők között egy könyvet sorsolunk ki. A győzteseket e-mailben értesítjük, és kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell sorsolnunk. A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni.

Nathan elvált, és magányosan éli munkamániás hétköznapjait. Ám egy nap kénytelen rádöbbenni, mi az igazán fontos az életében. Az pedig nem a munka, hanem a szerelem, a család és egy valószínűtlen segítő tanácsaival ellátva próbálja visszaszerezni őt. De lehet, hogy már túl késő. Egyszer régen megmenthette őt kislányként, most pedig rá kell jönnie, miért nem halt meg akkor - a túlvilági hírnök pedig rákényszeríti, hogy szembenézzen élete nagy kérdéseivel.

a Rafflecopter giveaway
 

A turné menetrendje


08.14. - CBooks
08.16. - Deszy Könyvajánlója
08.18. - Media Addict

Nincsenek megjegyzések