Breaking News

Melissa Landers: Elválasztva {Nyereményjáték}

Szerettem, de... kis hableány

Melissa Landers: Elválasztva

A blogturnéról



A Maxim Kiadó jóvoltából magyarul is olvashatjuk a várva várt folytatást, Cara és Aelyx hihetetlen kalandjait, amelyek már nemcsak a Földön játszódnak, hanem a távoli Leihr bolygón is.
2015. november 12-től kétnaponta egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve néhány, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nemcsak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és a szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kapcsolódó bejegyzések:



Eredeti cím: Invaded
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 374
Fordító: Bihari György
ISBN: 9789632616827
Sorozat: Elidegenítve 2.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,05)
Megrendelési link
Cara mindig is tudta, hogy az élet a Leihr bolygón megváltás lesz a számára. Miután Aelyxszel, a barátjával a Földön éltek, és próbálták helyrehozni a két bolygó közötti megtört szövetséget, Cara elkerült a Leihr nevű bolygóra, és új iskolát kellett keresnie magának. A lányt kiválasztják egy feladatra, amely során az emberek egyik képviselőjeként élhetne. Ezalatt Aelyx a Földön van, ahol egy hatalmas PR kampány részese lesz, amely során az emberi és a Leihr bolygó lakói közötti kapcsolatot kell reklámoznia. Az emberek nem tudják, hogy e kapcsolaton alapul a jövőjük: egyedül Aelyxnek és embereinek van meg a megfelelő technológiájuk ahhoz, hogy legyőzzék az emberi kormányzat által rejtegetett víztartalékot fenyegető halálos szennyezést. Valamiért azonban Aelyx világának vezetői hirtelen mindenképpen embereket akarnak állítani saját oldalukra, és a szemük sem rebben a fiú életét érő extrém történések során. Mindenképpen szükség van az emberek segítségére, de pontosan miben és hogyan? És vajon mit kérnek majd a segítségükért cserébe?

Az első mondat:


"Cara a szemöldökét ráncolva nézte a pukkadásig tömött, szürke hátizsákot Aelyx lábánál."

Véleményem


Az Elidegenítvét imádtam, és az első kötet befejezése után alig vártam, hogy megtudjam, mi vár a főszereplőinkre ebben a furcsa helyzetben. Közben elolvastam a cuki kiegészítő novellát, az Until Midnightot, olvadoztam egy sort, aztán amikor megjelent, már angolul nekiálltam az Invadednek. Közben azonban akadt más olvasnivalóm, és végül valahogy elsikkadt, mert közben már közeledett a magyar megjelenés. Viszont így a regény első felét kétszer olvastam, és őszinte leszek: voltak rossz érzéseim. 

Mindenekelőtt azonban, mielőtt rátérnék a rossz érzésekre, szeretném tisztázni: tetszett a könyv. A romantika még mindig tök jó, Aelyx és Cara még úgyis cuki páros tudnak lenni, hogy szó szerint egy világ választja el őket. Még így is aranyosak, amikor egymásra gondolnak, amikor épp beszélni tudnak egymással, vagy épp valamiről a másik jut eszükbe... Szóval egymástól távol is szerettem őket. 

Szerencsére külön-külön is nagyon jól működnek. Aelyx próbálja helyrehozni a hibáit, és immáron új emberként - na jó, nem emberként - lát mindent, egészen máshogy tekint a Földre és az emberekre. Mellette vagy Syrine is, akit az első részben utáltam, de most lehetőségünk van kicsit jobban megismerni, és sokkal emberibbé válik, aminek nagyon örültem. Körte! (Majd megtudjátok.) Aelyx oldalán, a Földön fontos új szereplő David, aki kettejükre vigyáz. Szükség is van rá, hiszen a merényletek nem szűntek meg azalatt, amíg Aelyx és Cara az űrhajón, majd a Leihren voltak, sőt... Valaki egyértelműen a leihrek életére tör. Szerencsére David egy életvidám, kifejezetten szimpatikus szereplő, akinek megvannak a maga gondjai és a maga története. Örülök, hogy ő került melléjük, nagyon feldobta a földi pillanatokat. 

Aztán ott van Cara oldal, ami ennél is bajosabb. Cara, aki az emberi értékrendek szerint nőtt fel, bár tud már dolgokat a leihri életről, mégis most Aelyx nélkül kell alkalmazkodnia. Minden új a számára - meg amúgy számunkra, olvasók számára is -, és minél többet fedez fel a világukból, minden annál bonyolultabbá válik. Szabadsághoz van szokva, még a Földön belül is egy szabad, demokratikus országból jött, és most hirtelen egy olyan világban találja magát, ahol minden erősen szabályozott, mindenhez engedély kell - még enni sem ehet kedve szerint. Ehhez még hozzájön, hogy csak kevesen látják szívesen a bolygón, az iskolatársai nem igazán barátságosak vele, és valaki ellene is szervezkedik. Emellett emberként neki kéne valahogy elérnie, hogy a jövőbeli emberi kolónia élete minél... nos, emberibb legyen. Nem kis feladat, mind lélekben, mind testben nehéz neki. De Cara erős, és nagyon tetszett, hogy a sarkára állt, mert nemet mondani, mert a maga útján járni, még ha közben igyekezett is alkalmazkodni. Bár azért voltak itt rossz érzéseim, mindjárt kifejtem bővebben, miért.
Eleinte ott van vele Troy, akit szintén most ismerhetünk meg jobban. Nagyon szerettem Cara és Troy kapcsolatát, igazi bátyus-húgica páros az övék, többször is sikerült megmosolyogtatniuk. 
Ó, és még valami: úúúgy megszerettem Verót!

Ráadásul összességében izgalmasabb is a történet. Az első részben főleg Cara és Aelyx kapcsolata építkezik, a gimis hétköznapokat az ismerkedés, a merényletek és Aelyxék kis terve teszi izgalmasabbá. Viszont itt a tétek tényleg nőnek. A merénylők már nem kis pályásak, egyik oldalon sem. Egy új rejtélyt - illetve kettőt - is meg kell oldalnia Carának, az is kifejezetten izgalmas. (És ugye ott van Jaxen, akitől minden alkalommal kirázott a hideg.) Emellett mellékes szerelmi szálakat is kapunk, új világot fedezünk fel, politikai vitákat folytatunk... Valóban nagyon izgalmas, sok minden történik, és pont azért van ezekre idő és lehetőség, mert most nem a két főszereplő románcáé a főszerep, hanem azé, hogy egyáltalán működhet-e ez a románc - és ezzel együtt a Föld és a Leihr románca - hosszú távon. 

Mi a rossz érzésem? 

Gyerekkoromban nem szerettem A kis hableányt. Körülöttem rengetegen imádták, az volt a kedvenc meséjük, és éveken keresztül hallgattam az áradozásokat róla, és hallgatom még mindig. És nagyon sokáig nem tudtam megmagyarázni, mi a problémám vele: a szereplőkkel nem volt gondom, a sztori nem olyan rossz, a dalok kifejezetten tetszenek, a tengeri téma tök jó, nézegetni a képes könyvet már régen is szerettem. És aztán rájöttem! Uuuutálom, hogy Ariel mindent ott hagy. Értem én, nagy a szerelem, de örök életére lemond mindenről és mindenkiről, akit ismert és szeretett. Tudom, hogy az elválás része a felnőtté válásnak, de már önmagában is szomorúnak tartom, hát még ha örökre szól! Hát még ha egy olyan kapcsolatért van ez az óriási áldozat, aminek igazából bármikor rossz vége lehet - tudom, mese, örök szerelem, nincs rossz vége. De hát ismerik egymást jó esetben néhány hete, ráadásul a herceg tök sokáig még csak rá se jött, hogy Ariel kell neki. Akkor mégis miért áldoz be mindent - a családját, az otthonát, a barátait, és részben saját magát is. (Igen, a tajtékos verziót jobban szeretem, mert az legalább szépen tragikus.) 

No de mi köze A kis hableányos mesémhez ennek a könyvhöz? Nos - minden. Ugyanis pont ugyanez volt a problémám a könyv első felében szinte végig, és a könyv végén megint. 
Imádom, hogy Aelyx és Cara szeretik egymást, imádom a rózsaszín románcokat, és nagyon tetszik, hogy próbálják megoldani minden különbözőségük ellenére a közös életüket. De valahogy Cara sokszor túlságosan is szélsőségesen logikátlanul cselekszik számomra. Az első rész végén úgy hagyta maga mögött a Földet, hogy bizonyos szempontból kényszerhelyzetben volt - menekültek Aelyxszel. Ezúttal azonban szabad akaratából választhat, ismerve minden "rosszat", ami a leihri élettel járnak. Sokszor nagy problémái vannak, a könyv egy pontján kifejezetten örültem is annak, hogy nem dob csak el úgy mindent. De minél többet tud meg, annál több minden szól az új élet ellen, és oké, megszokja az ottani életet, és az benne a friss, de mégis az egész neveltetése ellentmon sok dolognak, ami a Leihren normális. Cara mégis... Nehéz erről spoilerek nélkül beszélni, és nyilván én is azt szeretném, hogy a páros együtt maradjon. Ez azonban nem változtat a helyenkénti rossz érzéseimen. A könyv elején Cara még küzdött, és tetszett a küzdelem. És értem azt is, ami végül kisült ebből az egészből, de a lezárás ebben a formában nekem túl gyors volt. A döntés a nagy kérdőjel - de örültem volna, ha a nagy kérdőjel megoldása nem ilyen hirtelen és egyértelmű.

Összességében ezzel együtt is tetszett a könyv, szeretem ezt a sorozatot, és kifejezetten örülök, hogy érkezik a harmadik kötet, mert szükség van rá. Rengeteg kérdés van még bennem sok dologgal kapcsolatban, szóval alig várom!

AJÁNLOM


U.i.: Szívesen olvastam volna még több blogbejegyzést Carától. Elfogult vagyok.

Blogturné extra - A harmadik rész bejelentése és részlet a kéziratból


Melissa Landers egy videóban jelentette be, hogy érkezik a sorozat harmadik kötete, a United! Mivel nagyon jót mosolyogtam rajta, gondoltam, megmutatom most nektek is. És mellé egy apró részletet is mutatott a kéziratból:







És ha ez még nem lenne elég a jóból, kaptunk egy rövidke részletet is a kéziratból:


Cara rested a palm over his heart, wondering if it was fully healed from the accident. “Are you sure you’re ready for this?”
He swallowed hard and studied her beneath heavy lids, his liquid-silver eyes darkening while his mouth curved in a grin. “You’re not planning to jump on my chest, are you?”
She matched his smile. “I’ve never done this before, but I’m pretty sure that’s not how it works.”


Nyereményjáték


Cara a Leihr bolygóra költözik egy időre, míg Aelyx a Földön teljesít szolgálatot. Így a mi játékunk is más bolygóra kényszerült szereplőkről szól.
Minden blogon találtok egy kissé homályos képet, amiről ki kell találnotok, hogy kit / mit ábrázol és beírnotok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.



a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


November 12 - Kelly Lupi olvas
November 14 - Insane Life
November 16 - Dreamworld
November 20 - CBooks
November 22 - Könyvszeretet

Nincsenek megjegyzések