Breaking News

Katie McGarry: Breaking ​the Rules – Szabályszegők {Értékelés + Nyereményjáték}

Katie McGarry: Breaking ​the Rules – Szabályszegők

A blogturnéról



Echo és Noah kalandja folytatódik a Feszülő húr kiegészítő novellájában. A Szabályszegők blogturnéja 8 napon keresztül várja az olvasókat. 


Kapcsolódó bejegyzések:



Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 480
Fordító: Komáromy Rudolf
ISBN: 9789634572107
Sorozat: Feszülő húr 1,5
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: váltott E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,03)
Megrendelési link
Egy nyári autós túra után többé már semmi sem az, ami volt.

Amikor a frissen érettségizett Echo Emerson nyári kirándulásra indul a fiújával, szeretne
kikapcsolódni, egy időre elfelejteni, hogy ő mitől annyira… más, mint a többiek. A kiruccanás során királyabbnál királyabb látnivalók várják, plusz az útba eső galériákban árulhatja az alkotásait. Na persze mindezt übereli, hogy majdnem három teljes hónapot kettesben tölthet Noah Hutchinsszal, a dögös, agyas, hányatott lelkű sráccal, aki mindig megérti őt.

Echo és Noah mindent megosztanak egymással – kivéve egyvalamit, amire Echo egyelőre nem bírja rászánni magát.
Csakhogy amikor lidércnyomásainak okozója újból megjelenik az életében, a lánynak komoly döntéseket kell meghoznia; ráadásul legfőbb ideje, hogy rájöjjön, mit is akar igazából. Mindeközben a nevelőszülőknél felnőtt Noah még élő rokonai után folytatott kutatása arra kényszeríti őket, hogy szembenézzenek az élet, a szerelem és saját egyéniségük nyomasztó igazságaival.
Most, hogy már csak egy hét maradt hátra az egyetemi orientáció, a diákmunka és a nagybetűs élet kezdetéig, Echónak dűlőre kell jutnia magával: vajon Noah nem csak egy izgalmas rosszfiú, és ez az egész nem csak egy felelőtlen kaland, amitől mindenki óva intette? A fantasztikus túra utolsó állomásán nagyon is komolyra fordul a történet.

Tarts velünk az érzelmek hullámvasútján!

Az első mondat:


"Echo mozgolódik, és a bőrömet megcsapó hideg levegőtől kipattan a szemem."

Véleményem


Amikor kiderült, hogy kapunk egy újabb Echo-Noah regényt, bevallom őszintén, meglepődtem. Aki olvasta a sorozat addig megjelent összes részét, azt tudja, hogy a harmadik és a negyedik részben bőven kapunk olyan szereplőket, akiknek a történeteit egyesével ki lehet bontogatni. Ráadásul az eredeti tervekkel ellentétben nem csak Noah tragikus sorsú baráti körének történetét ismerjük meg, hanem miután Beth és Isaiah megkapták a maguk könyvét, kicsit eltávolodunk tőlük. Viszont a Breaking the Rules könyvvel úgymond visszatérünk a kezdetekhez, az eredeti bandához. Noah és Echo újabb történetével visszatér fontos szereplőként Isaiah és Beth is, bár kissé érdekes lehet, hogy miután már mindketten megkapták a maguk happy endjét, ezúttal újra azt nézhetjük, szegény Isaiah hogyan próbálja bebizonyítani Beth-nek, hogy ők bizony összetartoznak.

Igen, szóval ezzel a legújabb Breaking the Rules regénnyel nem csak a régi szereplőinkhez találunk vissza, hanem az időben is ugrunk egyet vissza, ez a regény ugyanis az első és a második rész között játszódik. Tehát Noah és Echo már összejöttek, de Beth szerelmének története még nem kezdődött el. 

Számomra ez több okból is aggasztó volt. Bár nagyon örültem, hogy megint kapunk egy kis Noah-t és egy kis Echót, ennek ellenére féltem: ugyanis egy újabb regény cselekményéhez az kell, hogy a szereplőink szenvedjenek. Noah-éknak nyilvánvalóan megvannak a maguk nem kis gondjai a kapcsolatukban, de én azért örültem, hogy szeretik egymást és boldogok, és féltem tőle, hogy mi lesz, ha újabb nehézségekkel kell szembenézniük. Félig-meddig be is teljesedett ez a félelmem, bár azért az nyilvánvaló, hogy végzetes tragédiák nem történhetnek a Breaking the Rulesban - ugyanis tudjuk, hogy Noah és Echo boldogok a második rész idején. Így tulajdonképpen a regénynek túl nagy tétje nem volt - a végkifejletet nagyjából ismertük, csak a részletekbe kavarhatott bele az írónő. 

Abba viszont bele is kavart rendesen. Mind Noah, mind Echo szálán jó nagy adag trutyit kapunk. Noah még mindig küzd azzal, hogy hogyan illessze be azt az új szerepet az életébe, ami öccsei örökbefogadásával jár. Immáron nem kell aggódnia értük, nem kell azért harcolnia, hogy pótapa lehessen, ellenben annyi év után nehéz neki csupán bátyusnak lenni. Főleg úgy, hogy ő maga a családi körből kimaradt, hiszen őt nem fogadták örökbe. Emellett kisebb sokkot okoz számára, hogy kiderül, édesanyjának élnek még rokonai, akik örökbefogadni ugyan nem akarták, most azonban szeretnék felvenni vele a kapcsolatot. Noah-nak döntenie kell, hogy akarja-e őket viszontlátni, annak ellenére, hogy anyja nyilvánvalóan elmenekült előlük. A regény egyik nagy kérdése is ez: jobb egy rossz család, mintha az embernek egyáltalán nem lenne családja? (Ez Echo szálán is felmerül, mindjárt kitérek arra is.) Harmadrészt pedig Noah küzd a kapcsolatával is. Egy pillanatra sem kérdés számára, hogy szerelmes Echóba és vele képzeli el az életét a jövőben, de bizonytalan. Echo annyira más, annyival jobb családból származik, hogy fél, hosszú távon megmarad-e mellette a lány.

Echónak is hasonló félelmei vannak. Egyszerűen nem tud bízni benne, hogy Noah valóban nem talál helyette valaki olyat, aki jobban passzol hozzá - példának okáért valakit, akinek a karját nem borítják csúf hegek és aki nem fél, amint a szex szóba kerül. Echo fel akar szabadulni, maga mögött akarja hagyni a démonait, és azt hiszi, az utazásról új emberként térhet majd haza. De ahogy az útjuk a végéhez közeledik, rá kell jönnie, hogy ez alatt a két hónap alatt a gondjai ugyanazok maradtak, és ő maga sem változott meg annyira, mint szerette volna. Még mindig fél. Nem tudja, mit kezdjen az anyjával, akire haragszik is, mégis szeretné maga mellett tudni. Nem tudja, mit kezdjen a félelmével, hogy Noah is úgy elhagyja majd, mint annak idején Aries. Mindenhol baljós előjeleket lát, ez pedig csak rosszabbítja a helyzetet. Még inkább az, amikor kiderül, talán nem is a tehetsége, hanem anyja miatt támogatták a galériák, ahol addig járt. 

Tehát mind Echo, mint Noah rengeteg gondolattal és félelemmel néz szembe ebben a részben, ráadásul emellé megkapják a nyakukba a nem túl barátságos Beth-t, a szenvedő Isaiah-t, Noah egyik exét, aki félreérthetetlenül felajánlkozik a fiúnak és egy festőt, akinek viszont Echo ragadta meg a fantáziáját. 

És talán pont ez volt a regénnyel a legnagyobb bajom. Rengeteg, de tényleg rengeteg dolog történik egyszerre. Noah és Echo első könyvében mindkét szálon egy-egy nagy szál vonult végig, szépen kibontva, részletekkel, megmosolyogtató jelenetekkel. Itt viszont hirtelen annyi minden szakad a nyakunkba, hogy olyan érzésem volt, mintha az írónő nagyon akart volna, mintha túlságosan is meg akarta volna mutatni, hogy mennyire megtört lelkekről van szó és mennyi nehézség állhat az útjukba. És ez persze így is van, de az érzésen, hogy ez néha már túl sok, sajnos ez nem segített. Ráadásul sajnáltam, hogy sok helyzetben pont az veszett így ki Noah és Echo kapcsolatából, amit én az első részben annyira szerettem: őszinték voltak egymással. Itt viszont... nem mindig, sőt...

Ennek ellenére persze megkaptunk mindent, ami miatt szeretem Katie McGarry könyveit. A részletek nagyon aranyosak voltak, imádtam Echo festményeit és azt, hogy Noah a fontos dolgokat megértette, akkor is, ha nem művész. Imádtam az utazással kapcsolatos kalandjaikat, és a történet végére nagyon szerettem azt is, ahogyan Noah és Echo megküzdöttek a maguk démonaival. Csak hogy egy dolgot kiemeljek, nagyon tetszett, ahogy az egész szüzesség elvesztésének kérdését ennyire reálisan kezelték a szereplők, legalábbis szerintem. Echo bizonytalansága megalapozott volt, és az egész nem lett teljesen "elrózsaszínezve", mégis szép tudott lenni.

Összességében azt mondanám, amit eddig szerettem velük kapcsolatban, azt azért úgy nagy általánosságban most is. Csak kicsit soknak éreztem ennyi mindent egy könyvben, főleg, hogy ide-oda ugráltunk a problémák között. Sokáig gondolkoztam, hogy vajon mi is volt ezzel a regénnyel az írónő célja. Időben nem haladtunk előre, hiszen Noah és Echo életének későbbi eseményeiről is olvashattunk már. Végül arra jutottam, hogy egy okból valóban jó, hogy olvashattam a Breaking the Rulest. A happy endek utáni történeteket nagyon ritkán kapjuk meg, ha pedig mégis, akkor az szinte bizonyosan eltúlzottan boldog: a szereplők majd kicsattannak a nagy boldogságtól, házasság, gyerekek, mintha semmi gondjuk nem lenne az életben. Ez már alapból sem reális, Echónak és Noah-nak pedig nyilvánvalóan sokkal súlyosabb gondokkal kell megküzdenie, mint ami általános. Kicsit olyan volt ez a könyv, mintha válasz lenne. Válasz azoknak, akik kételkedve megvonták a vállukat az első rész után, hogy olyan nincs, hogy ezek ketten ennyi tragédia után csak úgy sima happy endet kapjanak. Olyan nincs, hogy innentől boldogság és endorfin és örökké. Ez a könyv megmutatta, hogy a boldogság nem a gond nélküliséget jelenti. Gondok, leküzdendő problémák ugyanis mindig lesznek. Ez a könyv azt mutatta meg, hogy akkor igazán erős két szereplő szerelme, ha ezekkel, akár nehézségek árán is, de képesek együtt szembenézni. És talán mondhatjuk, így kaptuk meg Noah és Echo igazi happy endjét. A múlt démonaival, a jövő nehézségeivel a nyakukban, de együtt vannak, hullámhegyeken és -völgyeken át. Talán mégsem ártott az a kis plusz bonyodalom az újabb regény cselekménye érdekében. 

AJÁNLOM


Olvass bele a képre kattintva!


https://konyvmolykepzo.hu/reszlet/7699_breaking_the_rules-20171204_124952.pdf?ap_id=Deszy


Nyereményjáték


Echo tehetséges művész, ezért a nyereményjátékon híres festményeké és a festőké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok majd egy- egy híres festményt, és a festő nevét kell beírnotok a megfelelő mezőbe. A Könyvmolyképző Kiadó felajánlásával 3 példányt sorsolunk ki a játék végén a szerencsések között.




A turné menetrendje


12.09. Kristina blogja
12.10. Angelika blogja
12.11. Könyvvilág
12.12. Deszy könyvajánlója
12.13. CBooks
12.14. Dreamworld
12.15. Sorok között12.16. MFKata gondolatai

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Még a könyv előtt állok, így, hogy elolvastam a véleményed kicsit tartok tőle, de azért elolvasom. Az elsőt most fejeztem be, úgyhogy én jó időrendben tudok legalább haladni, nem kell visszaugranom.
    Ami miatt egyáltalán fontosnak érzem, hogy írjak, mert idegbajt kaptam ettől a szüzesség kérdéstől, és hogy te pont ezt írtad reálisnak, felkeltette a figyelmem. Nem tudom megérteni a másik oldalt. Kérlek segíts nekem.
    Átmész egy csomó megrázkódtatáson, problémán. Közösen megoldjátok, 100%-ban bíztok, szerettek. Miért olyan nagy dolog ez a szex? Nem érte szexuális zaklatás vagy erőszak. A szüzesség elvesztés addig fontos, amíg megfelelő embert nem találsz, utána már azért ennyire nem élet-halál kérdés. Vagy igen? Kérlek segíts megértenem, mert kezdem emiatt kicsit megutálni Echót, és koholt problémának érzem, csak, hogy legyen valami, amin szenvedhet.
    Köszi!

    VálaszTörlés