Nicolas Barreau: Párizs mindig jó ötlet - A kék tigris rejtélye {Értékelés + Nyereményjáték}
Nicolas Barreau: Párizs mindig jó ötlet
a Rafflecopter giveaway
A blogturnéról
A Park Könyvkiadó jóvoltából az idei Valentin-napon sem maradtunk újabb Nicolas Barreau történet nélkül. A szerző ismét Párizsba invitálja olvasóit, mi pedig Titeket arra, hogy ismerkedjetek meg velünk Barreau legújabb romantikusával. Ha velünk tartotok, a turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát.
Kapcsolódó bejegyzések:
Álmaim asszonya - Versenyfutás a szerelemért
A világ végén megtalálsz - A szerelmes levelek titka
Egy este Párizsban - A Cinéma Paradis rejtélye
A világ végén megtalálsz - A szerelmes levelek titka
Egy este Párizsban - A Cinéma Paradis rejtélye
Kiadó: Park Kiadó
Oldalszám: 316
Fordító: Fodor Zsuzsa
ISBN: 9789633554074
Sorozat: -
Nézőpont: váltott E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési linkÚjabb varázslatos történet A nő mosolya szerzőjétől
Rosalie egy kis levelezőlapbolt tulajdonosa a párizsi Saint Germainben. Imád rajzolni, és kedvenc színe a kék. Amikor a híres gyermekkönyvíró éppen őt kéri fel, hogy illusztrálja A kék tigris című, új mesekönyvét, Rosalie repes az örömtől. Nem sokkal később egy izgatott New York-i irodalomprofesszor ront be az üzletbe, és magából kikelve plágiummal vádolja meg a könyv szerzőjét. Rosalie felháborodottan utasítja vissza a képtelen vádat. De ahogy múlik az idő, sejteni kezdi, hogy ez a mese valami titkot rejt…
Az első mondat:
"Rosalie szerette a kék színt."
Véleményem
Bevallom, kicsit féltem ettől a könyvtől. Amikor először olvastam a szerzőtől, a stílusába egyből beleszerettem. Megteremtett egy bájos-varázslatos miliőt, aminek egyszerűen része akar lenni az ember. Az élet sorsszerű "véletlenek" sorozata: pont jókor, pont ott, pont azzal az emberrel. És mindezt úgy, hogy elmerülünk a csodálatos Párizsban, a szerelem városában. Érezzük a péksütemények illatát, látjuk a harsány pirosat, érezzük a parfüm illatát, szinte mi magunk is Párizsba teleportálunk olvasás közben.
De akkor mégis mitől féltem? Nos, attól, amit az elsőt követő kötetek olvasása közben tapasztaltam. Kicsit... olyan érzésem volt, hogy ismétlődnek a történetek. Maradt a helyszín, maradt a hangulat, természetesen változott a történet, de valahogy mégis annyi volt a visszatérő elem, hogy bár még mindig tetszettek a könyvek, valahogy nem tudták visszahozni azt, amit elsőre tapasztaltam. Mert annyira, de annyira ismerősek voltak a helyszínek, a fordulatok, a szereplők...
Szerencsére ez a kötet kicsit megnyugtatott. Amit írtam a bájos hangulatról és Párizsról, az most is adott volt. Megkaptuk a párizsi hétköznapok apróságait, sok-sok francia kifejezéssel, a reggeli croissant-tól kezdve az utcanevekig. Megint varázslatos hangulatot teremtettek a leírások, Nicolas Barreau művei azok közé tartoznak, amelyek esetében abszolút nem zavarnak olvasás közben a hosszú leírások. Még azok is magukkal ragadóak, izgalmasak, lekötik az ember figyelmét.
A történet viszont most végre más volt egy kicsit. Persze, ugyanúgy megkaptuk a párizsi romantikus sorsszerűséget. És igen, igen, igen, természetesen nem maradhatott el a romantika sem. Viszont valahogy magukkal ragadtak a szereplők és a könyvben szereplő könyv rejtélye.
Nem fogok hazudni: a fordulat elég kiszámítható volt, már rögtön az elején rájöttem, hogy ez következik majd, és még azt is kijelenthetjük, hogy ez mégis emlékeztet az előzményekre. A mesekönyves szál viszont annyira tetszett, hogy mégis üdítően újszerűnek hatott az egész - mint egy régi ismerős, kellő mennyiségű változtatással.
És akkor egy kicsit a történetről most már muszáj szólnom, ne kerülgessük a forró kását! A történetnek tulajdonképpen három főszereplője van. Az a nagyon érdekes bennük, hogy látszólag nekik hármuknak nagyon nem kellene találkozniuk, és amikor az első, majd a második nézőpontváltás következik, az ember hirtelen nem is tudja mire vélni. Mert a fiatal nő szemszöge után, amikor egy új nézőpont következik, meglepő módon az nem egy fiatal férfié - arra még számítana az ember, hiszen nyilvánvalóan lesz romantika a sztoriban. De hogy egy fájós derekú öregúr szemszöge következik - na, ez aztán meglepetés. Aztán megjelenik egy korban kompatibilisebb férfi szemszöge is, csak ő meg földrajzilag problémás. De persze végül kialakulnak a dolgok, ahogy kell.
A sorsok összefűzője pedig nem más, mint egy mesekönyv. Itt pedig egy pillanatra meg is állnék, mert ez az ötlet már rögtön megtetszett. Olvasó emberként nyilvánvalóan nagyon szeretem, amikor a könyvben megjelenik egy másik könyv, ilyen fontos szerepben. És itt nagyon szépen sikerült is kibontani azt, hogyan fűzheti össze több különböző korú, nemű, végzettségű, lakhelyű ember történetét, emellett pedig múltat és jelent is. Nagyszerű megoldás volt, nagyon tetszett. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy teljes egészében olvashattuk a mesét - erre abszolút nem voltam felkészülve. Amikor pedig a végén kiderült a mese valódi jelentése, na, az volt az igazi.
Szóval összességében nekem nagyon tetszett ez a könyv. Hozta azt, ami miatt megszerettük az írót, viszont kellően újszerű volt ahhoz, hogy ne legyen unalmas. És kék tigris!
AJÁNLOM
Nyereményjáték
A kötethez kapcsolódó nyereményjátékunkban a szerző további könyveire is szeretnénk felhívni figyelmeteket. Minden állomáson találtok egy idézetet Barreau valamely könyvéből, a feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
…Hihetetlen intuícióra van szükség ahhoz, hogy az ember a megfelelő időben a megfelelő helyen legyen. Ez vitathatatlan. De vannak ilyen véletlenek, amiket talán nem is véletlenek irányítanak, hanem az a valami, amit „világléleknek” nevezünk.
A turné menetrendje
03.19. - Spirit Bliss
03.21. - Deszy könyvajánlója
03.23. - Szembetűnő
Nincsenek megjegyzések