Breaking News

Félévértékelő

Idén először hozok nektek félévzáró bejegyzést, és idén először nem szeretnék hatalmas számokkal dobálózni.




És nem csak azért, mert nem tudnék - illetve bizonyos tekintetben tudnék, de...

Már a tavalyi éves célkitűzésem is az volt, hogy csökkentsem az olvasásaimat, mert bármennyire szeretek is olvasni, sokszor úgy éreztem, a rengeteg olvasás és recenziós határidő sokszor már a kreativitást hátráltatta, másrészt pedig, és ez nekem még ennél is fontosabb, sokszor nagyon durván hatással volt az életemre is.

Gondolok itt ez alatt például a rengeteg stresszre, ami megjelenési időszakok környékén a blogturnézással járt, meg arra, hogy voltak esetek, amikor még akkor is azon aggódtam, hogy minden percet kihasználjak az olvasásra, amikor ennél jobb dolgom is lett volna bőven - mondjuk élvezni a pillanatot.

Könyvek tekintetében


Nos, jelentem: az olvasás csökkentésére tett célkitűzésem remekül sikerült. Idén összesen annyi könyvet olvastam nagyjából, amennyit 2-3 éve év elején 1-1,5 hónap alatt. Ami azt jelenti, hogy a félév zárásakor még 50 elolvasott könyvnél sem járok.

És hogy bánom-e ezt? Igen is, meg nem is. Jó lenne ennél többet olvasni, de jelenleg ennyi fér bele. És igazából nem azt bánom, hogy nem magasabb ez a szám, az inkább csak furcsa kényelmetlen-ficánkolós érzés, mert annyira hozzászoktam, hogy nézegettem régen ezt a számot. 

Ennél sokkal nagyobb problémának érzem, hogy milyenek voltak ezek a könyvek. Az a nagyon érdekes, hogy a mai Szerda TOP5 téma az első félév 5 legjobb olvasmánya lett volna, én meg inkább úgy döntöttem, nem állítom össze a listát. Olvastam idén jó könyveket, ezeknek egy része viszont sorozatfolytatás volt, egy másik részét már olvastam angolul, egy jó része pedig nem volt rossz, de annyira jó se, hogy kiemeljem, mint a legjobb általam olvasott könyvet. 

Ez azért szerintem elég szomorú, és leginkább azt sajnálom, hogy ez a 37 általam idén olvasott könyv merítésben nem volt sokkal-sokkal jobb. Voltak olyanok, amikhez nagy reményeket fűztem, de inkább csak közepesek voltak. Aztán voltak olyan NA könyvek, amikkel elvoltam, de semmi olyat nem hoztak, ami miatt külön kiemelést érdemelnének.

Bár az is igaz, hogy hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy nagyon sok olyan könyvet, amire nagyon vártam vagy ami előzetesen nagyon megfogott, még nem volt lehetőségem olvasni, azok azért valószínűleg még javítanának a mérlegen.

Mindenesetre azért kiemelek néhány könyvet így is, mert ezek azért megérdemlik az említést. 

A legjobb általam olvasott könyv az első félévben egyértelműen Sarah J. Maas A Court of Thorns and Roses - Köd és harag udvara című regénye volt. Ez is folytatás, mégis sokkal könnyebben tudtam elválasztani az első résztől, és annyival, de annyival jobban tetszett, mint az első, hogy el se tudom mondani. Bármilyen fáradt voltam is, faltam a sorokat, késő éjjel, kora hajnalban (jaja, korábban keltem munkanapon, hogy tudjam olvasni), és imádtam. Tetszett a sztori, tetszettek a leírások, a hangulat, az új szereplők és kapcsolatok. És mindezt úgy, hogy nagyon féltem tőle. 





Mindenképp kiemelést érdemel a 50 elszánt magyar nő is. Hiánypótló olvasmány, szórakoztató és tanulságos is egyben. Ennél bővebben most nem mennék bele, szerintem az értékelésemben kifejtettem. 





A harmadik és egyben utolsó könyv, amit kiemelnék, Varga Bea A siker tintája című könyve. Viszonylag nehéz róla értékelő jelleggel röviden írni, mert nem regényről van szó, hanem egy oktató könyvről. Összefoglaló jellegű, így sok témában rövid kis cikkek keretében tanulhatunk újakat, és a magam részéről nagyon várnám a folytatást, mert szerintem szükség lenne arra, hogy az egyes nagyobb témákat ennél bővebb kifejtésben is megismerjék az érdeklődők. 
Mindenesetre nagyon örülök, hogy ilyen írástechnikai könyv megjelenhetett, nagyon várom a folytatást. 





És a listára nézve annak azért örülök, hogy három kötetből kettő magyar szerző. 


A blog tekintetében


Kifejezetten érdekes, hogy a kevés olvasás nem járt együtt a blog haldoklásával. Voltak persze rosszabb hónapok, például a február, amikor nem tudtam annyit dolgozni a blogon és ez a látogatottságban is megmutatkozott.

Ezzel együtt május-júniusra már kifejezetten jó hónapot zártunk, azzal együtt, hogy egyre inkább érzem, hol vannak a Blogger határai - például a Google kereséseiben határozottan rosszabbul teljesít az oldal, mintha ugyanezek a bejegyzések pl. Wordpressen futnának. 

Viszont a belső harmóniám szempontjából arra törekszem, hogy egyre inkább elengedjem a számok és a felesleges versenyek kérdését - így ezt is. Nem mondom, hogy könnyű, de ez van... Nem szeretném Wordpressre költöztetni a blogot, úgyhogy ezzel együtt kell élni.

Ugyanez igaz a Facebookra is, ugyanis a számok ott is elég rossz napokat hozhatnának nekem, ha azon rágnám magam. Tetszik, nem tetszik, a Facebook elég rendesen visszahúzta a nem reklámozott bejegyzések eléréseit, különösen a nagyobb oldalaknál, és nagyjából a 15.000 lájkoló óta egyre erőteljesebben érzem én is ennek a hatásait. Így ugyanazokat a számokat, amiket tavaly-tavalyelőtt lazán hoztam, most már nem annyira. És nyilván ez kiütközik az oldal növekedésén is, mondhatni, a Facebook oldal lájkoltsága megtorpant, hónapok óta nem tudjuk megugrani a 17.900-at sem, hát még a 18.000-et. Azért régen ez nem ment ilyen nyögvenyelősen. 
Ezzel együtt ott van az a kérdés is, hogy mi fér bele még, mit hajlandó megtenni az ember a lájkoltság kedvéért. Vannak könyves oldalak, amiknek a népszerűségét nem kicsit megdobta a Facebook, és úgy növekednek, mint a gomba, annak köszönhetően, hogy olyan verseket-idézeteket osztanak meg valamilyen képpel, amit aztán sokan tovább osztanak - és tetszik, nem tetszik, az új Facebook algoritmus szerint így értékesebbé válnak, mint egy blogbejegyzés. (Főleg, ha egy nagyobb idézetes oldal felkarolja a posztjaikat, mert onnan aztán 5-600 megosztásig nincs is megállás.) Ez is olyasmi, amivel megtanultam együtt élni, és igazából nem szeretnék versenyezni ezzel. 

Na de ennyit a kicsit negatívabb oldalról, és nézzük a fejlődéseket.

Egyrészt létrejött több Facebook csoport is az oldalhoz. Bevallom, ezeket még tanulom és próbálgatom, mi az, ami működne és mi az, ami nem. És kétségtelen, hogy ezek fenntartása sok plusz energiát igényel(ne). Mindenesetre a sima Deszy könyvajánlója Facebook csoport gyors növekedésére nagyon büszke vagyok, és azon leszek a jövőben, hogy minél nagyobb hangsúlyt kapjanak a csoportok is. 

És hát, belevetettem magam a mély vízbe is: felvettem az első Youtube videókat. Ezeken még teljesen egyértelműen nagyon sokat kell dolgoznom, egyelőre szeretem felvenni őket és kifejezetten jól esik, hogy megint van valami új, amit tanulhatok használat közben, mint ahogy annak idején a bloggal is tettem. 

Meg van persze egy Instagram oldal is, amit bevallom, nem vezetek olyan gyakorisággal, mint szerettem volna - de azért jó pont, hogy már legalább túl vagyunk az első Instagram sztorikon is.

Ó, és hogy pozitív számot is mondjak: elértük a 10 millió látogatást ebben a félévben, ami valami elképesztő!


Személyes


Elérkeztünk ehhez a részhez, és bevallom, ez volt számomra sokkal erősebb ebben a félévben. És igen, ebbe beletartozik most a két munkahelyem is, amik bevallom őszintén, mostanában elég sokat kivesznek belőlem, már ami az energiáimat és az időmet illeti, és sokszor nem is a legnyugodtabb a hangulatom miattuk. Igyekszem mindig a jó oldalról nézni őket, hiszen alapból sokkal szívesebben csinálom ezt, mint jó sok munkát, amit még fel lehetne sorolni - de az, hogy valami olyat csinál az ember, amit szeret és amit szeretett volna, még nem jelenti azt, hogy nincsenek a napi munkavégzésben idegesítő elemek, stressz és idegeskedés. Meg a munka az munka, nem lehet csak játék és mese. 

Úgyhogy a munka most elég sokat kivett belőlem, de szerencsére azért jó dolgokra is volt időm. Egyrészt ott a párom, akivel elég sok helyen jártunk, moziztunk, szabadultunk, finomakat ettünk és még sorolhatnám. Aztán ott az unokahúgom, akivel egy délutánt minden héten eltöltök.

Két "nyaraláson" is túl vagyok, tavasszal jártam Olaszországban (Rómában) és Boszniában. 

És még ezeken kívül is nagyon sok minden történik velem. 

Úgyhogy fáradt vagyok. De jelenleg jó értelemben. Ezzel együtt egy kis pihenésre már nagyon szükségem van. 

Nincsenek megjegyzések