Évértékelés #2 - Ez volt 2025 az életemben

A 2025-ös év elején sajnos elmaradt az összefoglalóm az előző évről, de most semmiképp sem szeretném kihagyni. Nagyon melósak ezek a posztok, viszont írás közben is nagyon jó visszatekinteni az évre, kicsit számot vetni a dolgokról, és rájönni, mennyi mindent elfelejtettem már, hogy wow, idén történt. Másrészt később is szívesen veszem őket elő. 

És remélhetőleg azért titeket is érdekel, mik történtek az évben velem, hiszen nem elválasztható a blog tőlem és az életemtől. 

Elég sok embernél azt látom, hogy 2025-re rossz évként emlékeznek, bevallom, nekem most nincs ennyire negatív megélésem az évről összességében, inkább úgy fogalmaznék, 2025 hozott változásokat az életembe. Talán túlzás azt mondani, hogy ez a változások éve volt, de egy határozottan nagy változást mindenképp hozott.

Munka

Kezdjük rögtön ott a változást, ahol a legnagyobb volt, és igazából az évem legmeghatározóbb eleme is ez volt talán. Érzelmileg is, időbeosztásilag is, és az életem sok részére hatással volt. 

Az egyetem vége alatt már dolgoztam a Jászai Mari Színházban diákként, onnan kikerülve pedig szinte rögtön felnőtt munkavállaló lettem a színházban. Úgy gondolom, ez sorsszerű volt, ennél jobban kiszámolni sem lehetett volna a dolgokat. És sok mindent köszönhetek ennek: például azt, hogy sosem volt munkanélküli, hogy sosem kellett hónapokon keresztül munkát vadásznom. És más szempontból is hálás voltam a sorsnak, hogy ez így alakult, mert őszintén nem láttam magam a közgazdász végzettségemmel egy klasszikus, például banki vagy más nagymultis környezetben. 

A színházban rengeteg élmény ért, rengeteget tanultam, egy sor olyan sztorim van, amit minden bizonnyal halálomig fogok emlegetni. 

De azt is hozzá kell tenni, hogy bár nagyon sok szépsége van a színházi világnak, a változó is nagyon sok, még az irodaszinten is. Ráadásul - mint ahogyan sokan tudjátok - a színházi mellett részmunkaidőben volt egy kiadói állásom is, és én se lettem fiatalabb, a párhuzamos munkavégzés, a munkaidő utáni és hétvégi feladatok, és az ezzel járó állandó stressz egyre inkább kezdték megmutatni, hosszú távon valami változásra lesz szükség. 

Ez végül idén februárban megtörtént, amikor is a részállásom kapcsán kaptam egy ajánlatot, elfogadtam, így pedig végül felmondtam a színházban. 

Fotó az egyik utolsó színházi munkanapomról

A búcsú óta már eltelt több hónap. Még mindig úgy érzem, ez volt a jó döntés, de nem fogok hazudni: hiányzik is. Nem minden aspektusa, de nagyon sok aspektusa igen. Rettentően furcsa úgy besétálni a színházba, hogy nem tudok többet a kulisszák mögül. Nagyon furcsa, hogy nem sétálhatok csak úgy be a színpad mögé vagy a hídra. Szinte abszurd, hogy azon a helyen, ami 10 éven keresztül a második otthonom volt, hirtelen kívülálló lettem. 

Persze visszajárok - az ismerősök miatt is, akik szintén hiányoznak, és bérletet is vettem. De nyilván ez már nem ugyanaz. Szóval ha most a színházra gondolok, az kicsit keserédes - egyrészt ott a sok ember, akiket továbbra is imádok, a rengeteg emlék, másrészt azért kicsit gyászolom is ezt az időszakot. Legalábbis egyelőre mindenképp. 

Az első előadás, amire már külsősként mentem
- de azért a Jászai szelet előkészítésében még benne voltam

Na, de hogy a másik oldalról is nyilatkozzak. Nagyon jól érzem magam a dolgok jelenlegi állásával. Lubickolok abban, hogy teljes állásban a könyvekkel foglalkozom, és a teljes home office is nekem lett kitalálva. Sokkal nyugodtabb vagyok, sokkal kiegyensúlyozottabb - és bár a munkával gond nélkül haladok, azért hozzá kell tennem, hogy a fegyelmezettségen, a szervezettségemen még bőven van mit dolgoznom. 

Nyár végi könyves csapatépítő, Ópusztaszeren, sövénylabirintusban

Utazás és kirándulások

Ha az évem másik meghatározó eleméről kellene nyilatkoznom, akkor a 2025-ös utazásaim jutnának eszembe. 

Na nem kell arra gondolni, hogy hirtelen kiugrottam Balira (régi motorosok tudják, hogy a blogturnésok körében régi poén, hogy a recikből elutazunk Balira :D), de nekem mindenképpen nagy dolog volt, hogy ősszel két külföldi utazás is belefért az életembe. 

De ne ugorjunk ennyire előre, az évet ugyanis egy ennél kisebb lélegzetű, hazai kiruccanással indítottam.

Mosonmagyaróvár

Az évet egy kis év eleji baráti körös találkozóval indítottuk Mosonmagyaróváron. Egy kis városnézés, sok-sok beszélgetés és társas. 

 

Frankfurt

2023-ban volt szerencsém járni már a Frankfurti Könyvvásáron, amit már akkor is nagyon imádtam. 

És most újra megadatott a lehetőség, hogy néhány napra kimenjünk Frankfurtba és a Könyvvásárra. 

Immáron kicsit felkészültebben érkeztünk, jobban tudtuk, mire számítsunk, sokkal tervezettebben haladtunk. Bár hozzáteszem, hihetetlen, mekkora ez a rendezvény, és azt érzem, lehetetlen mindent végigjárni 2-3 nap alatt, nem is beszélve arról, hogy folyamatosan vannak programok, beszélgetések is. (Nem igazán tudnám a magyar Könyvfesztiválhoz mérni, mindenesetre méretre, standra, mindenképpen annak sokszorosát képzeljétek el, és a német nyelvű részeken sokkal fancybb standok vannak, mint nálunk, láthatóan sokkal nagyobb költségvetéssel dolgoznak.)

Ezzel együtt minden percét kiélveztük, mindent megnéztünk, lecsekkoltunk, amit tudtunk. És bár én jellemzően nem szeretem, ha fotóznak, most kivételt tettem ebben is - szerintem életemben nem készült rólam még ennyi fotó, mint most. 

Meg kell említenem azt is, hogy a tudatosság arra is kiterjedt, hogy jobban megnéztük, kik érkeznek a nemzetközi bestseller szerzők közül, és igyekeztünk találkozót leszervezni néhányukkal. Nem sikerült mindenkivel, de két szerzővel így is volt szerencsénk találkozni.

Ezekről még fogtok hallani bővebben, egyelőre legyen elég annyi, hogy Catherine Cowles és Selina Mae is hihetetlenül kedvesek voltak, mindkét találkozó nagyon nagy élmény volt. 

Rengeteg fotót és videót készítettem, a fenti csak néhány közülük. 

TikTokra és Instagramra tettem ki néhányat, többek között egy kis összevágott hangulatvideót is: 

@deszy_vlog Idén volt szerencsém eljutni a Frankfurti Könyvvásárra, ami azt hiszem, a világ legnagyobb könyvfesztiválja. Most is elképesztő élmény volt, rengeteg élménnyel tértem haza. Ezekből fogok még megosztani itt is, Instagramon is, addig is itt egy rövidke összefoglaló. #frankfurterbuchmesse #booktokhungary #booktok #hungariantiktok #könyvmoly ♬ eredeti hang - Deszy

Nagy eséllyel visszatekintős jelleggel fogtok még látni fotókat és videókat is, amiket Frankfurtban készítettem, mert tényleg annyi élmény fért bele ebbe a néhány napba, hogy nem tudtam egyszerre kitenni mindent.

Finnország (és egy kirándulásra Észtország)

Tervezünk egy ideje Finnországba menni a párommal, az ötletet az adta, hogy van egy ismerősünk, aki ott lakik - én meg egyébként nagyon szeretném látni az északi fényt is. (Spoiler: nem láttuk, bár mivel végül csak Helsinkiig mentünk, erre az esély is kicsi volt.)

Eredetileg tavaly mentünk volna, de az akkor nem jött össze, így lett végül idei "őszölés" belőle, november elején repültünk Helsinkibe. 

Az utazást végigközvetítettem a helyszínről Instagram sztorikban, a Fókuszok között napra lebontva vissza tudjátok nézni a fotókat-videókat, amiket megosztottam. 

Kicsivel több, mint egy hetet töltöttünk Helsinkiben (és környékén), illetve egy napot egy tallinni kirándulásra szántunk. Az a típusú utazó vagyok (amit mindig fel is emleget a párom), aki szeret minél több helyre elmenni, minél több dolgot megnézni és kipróbálni, ha utazik, és valóban rengeteg dolgot sikerült beszorítanunk ebbe a kis időbe. 

Ezért most hosszabb mesélésbe nem mennék bele ebben az összefoglalóban. Mindenesetre annyira hamar rájöttem, hogy mennyire más élmény volt ide utazni, mint a legtöbb helyre, ahol eddig jártam. Valahogy a finn történelem részleteiben kimaradt az életemből, de még a turizmusukról is csak keveset tudtam. Eddig a legtöbb helyre határozott célokkal utaztam, a fejemben voltak az adott város vagy területi egység fontosabb látnivalói, vagy legalábbis akadtak olyanok, amikről már rendelkeztem korábbi tudással. Finnország ilyen szempontból vakrepülés volt, de nem bántam meg. 

Csakúgy, mint Frankfurt esetében, itt is vannak még olyan tartalmaim, amik könyves vonatkozásúak, de nem tettem még közzé őket. Ismeritek azt az érzést utazás után amikor nem csak fizikailag vagytok fáradtak, hanem az agyatok is még próbálja utolérni magát a rengeteg élmény, látvány, új tapasztalat után? Nos, én most abszolút így voltam Finnországgal, és emiatt kicsit el kellett tennem későbbre ezeket. 

Mindenesetre jártunk a Finn Nemzeti Könyvtárban (ezt TikTokon közvetítettem élőben, utána pedig Facebookra is feltettem), még meg kell nektek mutatnom az Oodi Könyvtárat, amihez hasonlóról nem is álmodtam korábban, és egyébként könyvesboltokban is jártunk. (Ez az egyik nagy előnye, ha nem szervezetten utazik az ember, oda megy, ahová akar, mi pedig egy rakat könyves dolgot útba ejtettünk.)

Szóval finn tartalmak még jönnek, és még mesélek.

Szeged

Némileg talán kakukktojás a listán, de igazából nem is. 

Szegedre kis túlzással szinte már haza járok. Egyrészt a munka okán is legalább évente egyszer-kétszer leutazom, másrészt a párom a Szegedi Tudományegyetemen tanult, így nem csak imádja a várost, de rengeteg ismerőse is van, így általában minden évben legalább egyszer lent töltünk pár napot. 

Ez utóbbi látogatás idén elmaradt (kétségem sincs, hogy 2026-ban nem lesz ilyen), de én azért kétszer is jártam Szegeden.

Egyik alkalommal ellátogattam a Generál Nyomdába és a Könyvmolyképző raktárába (ezekre még visszatérünk), a másik alkalommal karácsonyi vacsira mentem, és persze nem maradhatott el, hogy körbesétáljak a karácsonyi vásárban (máskor is hétfőn kell mennem, gyerekek, nem volt tömeg!) és a kiadóhoz is benéztem. 

Könyves események, programok

Természetesen ebben az évben sem maradhattak el a könyves események, az már szinte a minimum, hogy a Könyvfesztiválra és a Könyvhétre kilátogassak. De azért volt még idén egy-két más program is ezeken kívül, és ennek a kettőnek is volt új apropója az életemben.

Fővárosi Képregénybörze

Egyszer már jártam a Képregénybörzén, idén március elején pedig újra kinéztünk. 

Érdekes volt, de újfent megállapítottam, hogy én ebben a szubkultúrában nem vagyok benne annyira mélyen, hogy igazán értékelni tudjam, úgyhogy inkább éreztem magam kísérőnek, mint önálló jogon kilátogató érdeklődőnek. De persze ha valaki nálam is geekebb, és kifejezetten keresi a képregényeket, a képregényes termékeket, akkor nem kérdés, hogy ki kell néznie ezekre. 

 

Könyvhét

Az már nem először fordul elő, hogy dolgozom a Könyvhéten, marketinges szerepkörben ez már évek óta így van, és időnként színpadi beszélgetések is részét képezik ennek. 

Az idei év viszont kicsit más volt, ugyanis 2025-ben először standon dolgoztam. Azt persze kértem, hogy legyen egy napom, amikor nem vagyok beosztva, és körbenézhetek, így a péntekem szabad volt, a többi napon viszont végig a Könyvmolyképző felnőtt standján dolgoztam. Izgalmas volt először meglátni a raklapokon a KönyvSárkány könyveket, különösen az éldekorált-élmetszett Quicksilver és a szivárványos Lauren Asher könyv volt, amit már nagyon meg akartam nézni magamnak. (A KönyvSárkány extra kiadások, ötletelések amúgy is végigkísérték az évem, szóval mindenképp meg kell említenem ezt is.)

Meg némi extra izgalmat is csináltam magunknak, ugyanis egy állványon beállítottam a standtól kicsit távolabb a telefonomat egy timelapse videóra - úgyhogy fél szemmel mindig figyeltük, hogy tutira megvan-e még. (A timelapse videót láthatjátok lent, a kiadó TikTok oldaláról.)

A legjobb pillanatok közé sorolnám a könyvtornyok építését - ezt nagyon élveztem, akár a nagy, standon kívüli Corrupt és Quicksilver tornyokról van szó, akár a kisebbekről. (Az első önálló, egykönyves tornyom a standon belül a Bábmester volt egyébként, van is róla fotóm. :D)

Melós volt, a lábam rettentően fájt a végére, hiába a kényelmes cipő, de a Könyvhét másik oldalán lenni is jó buli, még ha fárasztó is. (Mondjuk a könyveket mindig is szórakoztatóbb volt olvasni, mint emelgetni, és amikor több raklapnyi könyvet kell átmozgatni minden nap, akkor azért nem annyira őszinte ám az ember mosolya.)

@deszy_vlog Így érkeztem meg egy fél 5-ös kelés után 7-kor az első standon töltött könyvheti munkanapomra 😎 #könyvhét #könyvhét2025 #konyvmolykepzo ♬ PASSO BEM SOLTO - Slowed - ATLXS

@konyvmolykepzo Készülj velünk az Ünnepi Könyvhétre! #booktok #booktokhungary #könyvhét #ünnepikönyvhét #Budapest ♬ Manchild - Sabrina Carpenter

Könyvfesztivál

A Könyvhét után a Könyvfesztiválom is hasonlóan alakult, szintén a Könyvmolyképző felnőtt standján dolgoztam. A két élmény mondjuk annyiban nagyon más volt, hogy egészen máshogy oszlott el a tömeg - a Könyvheti stand zárt, és a pultokról válogathatnak az emberek, a Könyvfesztiválos viszont nyitott. Előbbi esetben a folyamatos töltés volt a legnagyobb kihívás (gyakorlatilag mire a végére értem, kezdhettem elölről), utóbbi esetben pedig már pusztán az is küzdelmes volt, hogy egyáltalán beférjek a standra. 

A Könyvfesztiválon volt egy KönyvSárkány találkozó is, ahol szintén ott voltam, és kicsit bedolgoztam az előkészületekbe. De a legerősebb emlékem a katonás dolgok mellett a tömeg, és a kellemetlen elrendezés. Nem ez lett életem kedvenc Könyvfesztiválja, és félve tekintek a jövő évire, már ami a helyszínt illeti... 

Kicsit személyesebb oldalról viszont a fesztivál könyves része kiegészült még néhány dologgal, ugyanis a párom ötletére idén úgy készültünk rá a két nagy könyves eseményre, hogy szállást is foglaltunk. Tatabánya ugyan nincs messze Budapesttől, de mindkettőnknek kényelmesebb volt ez így. 

A Könyvfesztivál esetében igencsak jó áron sikerült szállást szereznünk a kapcsolatoknak hála, így egy nappal hamarabb már fel is mentünk. Ennek köszönhetően volt lehetőség egy kis egyéb programra is, például elmentünk koktélozni - nálam ez azért is nagy szó, mert jellemzően vezetek, és bár nem vagyok nagy alkoholfogyasztó, a koktélokat és a forralt bort azért szeretem, viszont legtöbbször le kell mondanom róluk. 

De ami igazán izgalmas volt a szállással kapcsolatban az az, hogy egy dunai hajón volt, tökéletes rálátással a Parlamentre! Azért egy hajón, a hajnali fényben tündöklő Dunát és a Parlamentet nézve reggelizni nem kicsit volt hangulatos. 

@deszy_vlog Egy kis hangulatvideó a 2025-ös Könyvfesztiválról #könyvfesztivál #konyvfesztival ♬ eredeti hang - Deszy

Nyomdalátogatás

Régi nagy vágyam volt eljutni egy nyomdába, és megnézni, hogyan készülnek a könyvek. És erre idén végre lehetőségem nyílt!

A szegedi Generál Nyomdába látogattam el, és nem csalódtam. Izgalmas volt látni, milyen lépések kellenek, hogy egy könyv megszülessen, és többféle munkafolyamatot is láthattam, többek között az éldekorálást is. 

Ha lesz lehetőségem, szívesen megyek még, akár másik nyomdába is, hogy minél többféle oldalról lássam a könyvek készülését. Egyébként ez nem csak érdekes, de nagyon sok kulisszák mögötti dolog segít kontextusba helyezni dolgokat a könyvkiadás és a könyvpiac kapcsán.

Erről készítettem egy videót is, de nagy eséllyel lesz még egy-kettő a nyomdalátogatás kapcsán jövőre.

@deszy_vlog A Generál Nyomdában jártam, és méghoztam róla az élménybeszámolóm. Remélem, érdekesnek találjátok, milyen egy könyv útja. #magyarbooktok #booktokhungary #nyomda #kulissz #booktok ♬ Boundless Worship - Josué Novais Piano Worship

Raktárlátogatás

A Könyvmolyképző raktárában már jártam korábban, és idén újra visszatértem. Azt kell mondjam, nem tudom megunni, mindig vannak új könyvek, amiket meg lehet csodálni, és az biztos, hogy máshol még sosem láttam ennyi könyvet egy helyen.

Erről is készítettem a napokban egy videót, ahol többet is láthattok belőle:

@deszy_vlog A nyomdai videó után még egy kulisszák mögötti videót, ezúttal a Könyvmolyképző Kiadó raktárából! #booktokhungary #magyartiktok #magyarbooktok #booktok #konyvmolykepzo ♬ Style - Taylor Swift

#szabadirodalmat kerekasztal beszélgetés

Idén megtartották az első #szabadirodalmat kerekasztal beszélgetést, és én is a meghívottak között voltam. Közel két órán keresztül beszélgettünk a hazai könyvpiac dolgairól, az árkötöttségtől kezdve a fóliázáson keresztül a tartalomkészítők felelősségéig. 

Nagyon élveztem, újfent megállapítottam, hogy gyakrabban kéne ilyesfajta eseményekre járnom - mondjuk ehhez az is kell, hogy valaki szervezzen ilyesmit. Szóval hajrá, Réka, remélem, 2026-ban tényleg jön a folytatás. 

Könyvadaptációs premier előtti mozizások

Idén két alkalommal jártam meghívásos, premier előtti mozizáson, mindkettő könyvből készült film volt.

A Marked Men sorozatot annak idején, még amikor először megjelent nagyon szerettem, így vártam a filmet. Sajnos sok volt a változtatás, bár igaz, ami igaz, nem emlékeztem már minden részletre a könyvből. Arra viszont igen, hogy nem akart ennyire erőltetetten fiatalos lenni. 

A Regretting You már sokkal jobb élmény volt, igaz, ezt úgy láttam, hogy könyvben még nem olvastam. Colleen Hoover, amúgy sem egyszerű témák, fel voltam rá készülve, hogy nem egy habkönnyű filmre ülök be - de kellemesen meglepett, mennyi humort sikerült belecsempészni. 

Műszaki vásárlások

Nem tartozom azok közé, akik gyakran váltogatják a mindenféle műszaki cikkeiket, ha jön egy újabb modell. Épp ezért brutál visszanézni, mennyi műszaki cikket vettem idén.

Mentségemre szóljon, nem úri hóbortból alakult így.

Év elején beruháztam egy új Kindle-re, és ha már ez szükségessé vált, akkor tény, nem a legolcsóbb modellt vettem. Az előző Kindle-ömet még egyetemistaként szereztem be, akkor valóban a legolcsóbbat, és remekül működött kb. 10 évig. Még mindig bekapcsolható igazából, de már nem működik megbízhatóan, váratlan időpontokban egyszer csak lemerül, hiába töltöttem fel előtte. Ez pedig úton nem szerencsés, szóval így lett vásárlás belőle év elején.

Akkor még nem tudtam, hogy nem sokkal később fel fogok mondani a színházban, ami újabb műszaki beruházást tesz szükségessé: vennem kellett egy új laptopot, ráadásul egy jobb, de nem túlságosan drága laptop volt a cél, mert mindenképp szerettem volna, hogy ha szükséges, tudjak rajta videókat vágni és esetleg streamelni is. Szerencsém volt, és meg kell említenem, hogy a színház informatikusa is segített, így elég jó áron lett egy gamer laptopom, amit azóta is nyúzok. 

Nyáron volt egy kevésbé indokolt vásárlásom, de impulzusvásárlásnak ezt se hívnám. Már 2025-ben beleszerettem a Ninja Creami fagyigépbe. Akkor nem vettem meg magamnak, kivártam, ahogy a legtöbb ilyen nagyértékű vásárlásommal szoktam, és megfontoltam, még mindig akarom-e. Az a helyzet, hogy akartam, még ha nem is ez a legracionálisabb vásárlásom az elmúlt évekből. Egyébként a gép remekül működik, bár azt meg kell említenem, hogy akik agyon dicsérték, milyen finom fagyit lehet készíteni proteinshake-ekből, nos... maradjunk annyiban, hogy készült egy csupor vaníliás, ami nem igazán akart elfogyni. Szóval maradnak a klasszikus receptek és a gyümölcsös nyalánkságok. 

Aztán ősszel volt még egy komolyabb vásárlásom, erről akkor írtam is nektek. Egy Samsung Galaxy A71-es telefonom volt 2020 óta, ami remekül működött, viszont évek óta volt egy kis hibája: egyszer történt egy kis baleset, és leesett a metróban, aminek köszönhetően repedések lettek a kameráján. Normál üzemmódban tudtam használni, viszont ha bekapcsoltam a zoomot vagy a stabilizátort, a repedések fénylettek a fotókon és a videókon. Ezt tartalomkészítőként elég rosszul éltem meg, de igazából még így sem ragaszkodtam a cseréjéhez. Szóval végül több, mint 5 éves volt a mobil, mire tényleg újat vettem, ami szerintem manapság már matuzsálemi kor egy telefonnál. Egyébként a végső érv a csere mellett Frankfurt volt, tudtam, hogy oda már olyan telefonnal szeretnék menni, aminél nincs ilyen gondom. Jól sikerült választanom, elégedett vagyok a mostani Samsung Galaxy A25-tel, itt is nagyjából úgy gondolkoztam, mint a Kindle-nél: újabb modellt választottam, mert az a tervem, hogy ezt is évekig fogom nyúzni.

Minden más 

Kiállítások, programok

Év elején többször jártam a Szépművészeti Múzeumban. 

Megnéztük a Munkácsy kiállítást, egy másik alkalommal pedig a Mezopotámia kiállítást is. 

Egy harmadik alkalommal pedig a Textúra nevű rendezvényen vettünk részt, méghozzá a jubileumin. Ez az ötlet szerintem zseni, az egyik kulturális dolog, amibe abszolút beleszerettem. Ha valaki esetleg nem ismerné: a múzeum több pontján rövid jeleneteket, helyzeteket adnak elő színészek, mindig egy-egy kiállítási tárgyhoz, festményhez kapcsolódóan. Tehát tulajdonképpen három művészeti ág találkozik: a képzőművészet, az irodalom és a színművészet. Csoda. Ezúttal is nagyon szerettük, hozzáteszem, ez talán nem olyan meglepő, mert ez egy toplistás válogatás volt, nekünk is volt már olyan jelenet, amit korábban láttunk már. 

 

Szintén év elején részt vettünk egy társasozós gamer találkozós programon, erről most csak egy fotót mutatok:

Karácsonyi vásárokban is jártunk. Én ezeket nagyon szeretem, de igaz, ami igaz, a központi budapesti vásárok esetében sokszor már élvezhetetlenné válik a vásár a tömeg miatt. Jövőre majd szeretnék más helyekre is ellátogatni.

És bár nem program, más kategóriához nem tudom tenni, hát marad itt. :) Továbbra is nagyon szeretem a LEGO-kat, én a Harry Potteres és a botanikus szetteket gyűjtöm, de időnként befigyel egy-egy más tematika is, például ez:

 

Egyetemi előadás

Különválasztom a programoktól, bár végül is ahhoz tartozik.

Könyvek kapcsán voltam már nyilvános beszélgetéseken, moderáltam is beszélgetéseket, de új terep volt nekem, hogy úgy alakult, tartottam egy előadást az Óbudai Egyetemen színházi marketing témában. (Ironikus módon már több, mint fél évvel azután, hogy felmondtam a színházban.) 

Izgultam, de szerintem jó hangulat volt, a színházról sztorizgatni meg nagyon szeretek, úgyhogy remélem, a diákok is élvezték és szerették - a helyszínen úgy tűnt. 

És kaptam egy ilyen oklevelet is:

 

Sütés

Idén talán valamivel kevesebbet sütöttem, de azért így sem maradhatott el teljesen ez sem. 

Lassan standard, minden alkalomra készülő süteménnyé válik nálam a madeleine, relatíve pörgősen tudom csinálni, imádom, milyen színesek, és eddig nagyon szerette mindenki. 

Emellett szintén visszatérő a pöfeteg keksz, általában csokis változatban.

Többször készítettem mousse tortát is, a forma jobbára ugyanaz volt idén mindig, az íz viszont nem feltétlenül - készült túrós-mangós és csokis-málnás változat is. 

A málna egyébként is nagyon ment idén, nagyon szeretem a málnakoszorús formámat, úgyhogy szerintem legalább évente egyszer mindig elő fog kerülni.

Nagy sikert aratott Bebe citromos joghurttortája a nyári hőségben, ezt kétszer is elkészítettem.

A nagy büszkeségem viszont az, hogy idén végre leküzdöttem az égetett tésztával kapcsolatos félelmem. Valamiért mindig úgy élt a fejemben az égetett tészta, mint ami nehéz, könnyen elrontható, és ha nem nagyon ügyes az ember, akkor ehetetlen a végeredmény. 

Viszont nyár végén volt a színházas főnököm búcsúztatója, mert ő is más vizekre evez, és nem volt kérdés, hogy a búcsúztatójára megpróbálkozom egy Eckler fánkkal, ami a nagy kedvence. Méghozzá nem a klasszikus, francia fajta, a relatíve kicsike, krémmel belül töltött változat, hanem az, ami magas, félbevágják, és krém és tejszínhab is megy bele. Nekigyűrkőztem, és azt kell mondjam, jól sikerült. Annyira, hogy végül karácsonyra megpróbálkoztam egy másik égetett tésztás süteménnyel is, a Kárpátkával, ami szerencsére szintén sikert aratott. 

Evés, ivás

És ha már ételekről volt szó... A párommal mindketten nagyon szeretünk enni és kávézni, és nélküle is többször jártam ilyen helyeken. Én pedig az a típus vagyok, aki igenis fotóz az éttermekben, szóval ezeket is összeszedtem. 

Megemlíteném, hogy a frankfurti és a finnországi utazáshoz is kapcsolódnak természetesen gasztro élmények - jók is, kevésbé jók is. Például idén 4 McDonald's kínálatát kóstoltam meg, ugyanis van egy olyan szokásom, hogy minden országban megnézem, milyen egyedi dolgok vannak. Az abszolút győztes idén az észt McRibs volt. Ugyanitt kipróbáltam a McShaker Friest is, a németeknél, a finneknél és az észteknél is volt egy-egy változata a rázós krumplinak, mindenhol más ízben. A német volt a legrosszabb, de igazából az ízlésemhez nem passzolt (chilis-limes-os volt, csípett is és savanyú is volt). Az észtek paprikás változata talán egyszerű - de ettől volt nagyszerű. 

Utazások kapcsán meg kell említenem, hogy Finnországban elég sok dolgot megkóstoltunk. Nagyrészt édességeket, de a párom hatására belekóstoltam a lazaclevesbe is (nem szeretem a halat), és ami ennél is durvább, hogy egy-egy falat erejéig kóstoltam rénszarvast és medvekolbászt is. (Utóbbi szerintem borzasztó, csak mondom.) Kifejezetten érdekes kóstolás volt a helyi Meki-másolat, a Hesburger is, már csak azért is, mennyire hasonlít a kettő. Egyszer egy All you can eat típusú pizzázóba is betévedtünk, ami nem az első választásom lett volna külföldön. De végül minden jól alakult, ugyanis kiderült, hogy mindenféle ételt tartanak, így meg tudtunk kóstolni sokféle dolgot, és a Finnországban élő ismerősünk el is tudta mondani nekünk, mi micsoda. Ó, és Finnországban van Taco Bell is, ami nálunk nincs, szóval oda is benéztünk.

Természetfotók

Profi fotós sosem leszek, de ha már mindenhová magammal viszek egy kamerát a telefonomnak hála, és magamat nem szeretem fotózni, meg egyébként is érdekes játszani a perspektívákkal, egész évben fotózgatok mindenféle dolgot a természetben. Ebből is hoztam egy gyűjtést.

És ha már természet... idén volt egy kissé szerencsétlen találkozásom egy madárral, szegényke nekirepült az ablakunknak, elég nagy erővel, és nem repült el rögtön. Megijedtem, úgyhogy mentünk megnézni, nem lett-e baja, akkor készült ez a ritka fotó, mert amúgy esélyem se lenne ilyen közel kerülni egy madárkához. (Egyébként minden oké volt vele, némi felocsúdás után végül elrepült.)

 

***

Hát, ennyit 2025-ről, már ami az évem személyesebb oldalát illeti. 

Sok élménnyel teli, tartalmas év volt ez, sok változással, de összességében minden nehézségével együtt pozitív hangulattal hagyom magam mögött, és remélem, 2026 legalább ilyen érdekes év lesz az életemben. 

Még jön összefoglalóm az évről, az olvasósat mindenképp szeretném hozni a napokban.