Katie McGarry: Take ​Me On – Kísérj el! {Értékelés + Nyereményjáték}

Katie McGarry: Take ​Me On – Kísérj el!

A blogturnéról



Echo és Noah, Beth és Ryan és Rachel és Isaiah történetét már megismerhettük, de ezzel még közel sincs vége.
Emlékeztek a forrófejű Westre? Természetesen ő sem maradhat ki a jóból. A Blogturné Klub tagjai pedig nem is lehetnének kíváncsibbak, vajon milyen újabb meglepetéseket tartogat a Feszülő húr sorozat. Így hát 9 állomásos turnéra indulunk, hogy megtudjuk a válaszokat, és ha velünk tartotok, a könyv egy példánya is a tiétek lehet!

Kapcsolódó bejegyzések:




Eredeti cím: Take Me On
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 488
Fordító: Komáromy Rudolf
ISBN: 9789633998854
Sorozat: Feszülő húr 4.
Kezelhető-e standalone-ként? Igen
Nézőpont: váltott E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,14)
Megrendelési link
A múlton nem változtathat, de Haley jövőjén talán igen.

A kick-box bajnok Haley egy tragikus végű este után megesküdött, hogy többé be sem
teszi a lábát a ringbe. Csakhogy a srác, akit képtelen kiverni a fejéből, éppen az ő becsülete védelmében fogad el kihívást egy vad mérkőzésre. Haley-nek muszáj edzenie West Younggal. A nehezen kezelhető West megtestesíti mindazt, amitől Haley mindig is óvakodott. A segítsége nélkül azonban a srác öt másodpercig sem maradna talpon a szorítóban.

West súlyos titkot őriz, elhallgatja Haley elől, kicsoda ő valójában. Azzal, hogy segít a lánynak – azaz megküzd érte –, esélyt kap a jóvátételre. Amire annál is inkább szüksége van, mert az ő hibájából hull szét a családja.
Ki kell állnia – férfiként.
Haley és West megállapodnak, hogy a kapcsolatukat szigorúan a szorítóra korlátozzák. Vajon érzéseik rácáfolnak az elhatározásukra? Vajon érdemes harcolni a szerelemért?

Az első mondat:


"A sivár folyosó túlsó végén nyikorogva nyílik egy ajtó, és tűsarkú cipő kopogása visszhangzik a fém levélszekrényekről."

Véleményem


Bevallom őszintén, ezt a könyvet én már másodszor olvasom, annak idején már egyszer angolul is volt hozzá szerencsém. Furcsa viszonyba keveredtünk, ugyanis épp akkor a legnagyobb Katie McGarry lázamat éltem (nem ok nélkül, még mindig imádom), és szinte minden páros a szívem közepébe talált. Röviden: irgalmatlan magasan volt a léc, mert hajlamos vagyok erre, túl magasra, akár egyre magasabbra tenni a lécet. 

Valószínűleg ez is közrejátszott, meg az, hogy talán nem jó hangulatban kapott el, mindenesetre emlékszem, picit csalódtam. És arra is, hogy magamban megállapítottam: akkor hát így vagyok a Pushing the Limits sorozattal. A páratlan részekért odavagyok, a párosaknál meg csak azt érzem, hogy úgy... oké. 

Már írtam róla hosszabban, hogy épp ezért mennyire meglepett, hogy másodszori olvasásnál mennyivel jobban tetszett a második kötet, és azt kell mondanom, hogy pont így voltam a Take Me Onnal is. Talán azért is, mert már lejjebb tettem azt a bizonyos túl magasra helyezett lécet. Meg talán azért is, mert már tudtam, mire számítsak. Mindenesetre határozottan kellemesebb élmény volt a könyv most, magyarul, mint elsőre angolul. 

Nem mondom persze, hogy nem voltak hibái. Még mindig kicsit azt érzem, hogy mindezt ennél egy fokkal rövidebben is el lehetett volna mesélni, és még mindig akadnak problémáim West hevességével és Haley mártíromságával. Azt meg még mindig nem teljesen érzem kereknek, miért is hagyta abba Haley a sportot. Tudni vélem... de még mindig nem kerek. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nem tetszettek West megjegyzései Rachelről és Isaiah-ról - szívem egyik szottyáról - a könyv elején. Ó, és természetesen nem lehet megfeledkezni West apjáról sem, akit jól megcsapkodnék, a harmadik kötet után így, a negyedikben is. Ami várható is, de ennek a regénynek a végén még mindig nem teljesen éreztem kereknek a változásait. 

Szóval ha akarnék, tudnék kötekedni, mert közel sem tökéletes a könyv. De azt kell mondanom, mindezekkel együtt is élveztem. A séma már megvolt, nagyjából azt követjük, amit az előző részekben is. Bajba jutott, magukra maradt fiatalok, akik társra lelnek, és ez hirtelen lökést ad nekik a változtatáshoz. Ezt a témát pedig még mindig imádom, mert azt nem lehet elvitatni Katie McGarrytől, hogy ehhez aztán igazán ért. Valahogy mindig úgy teszem le a könyveit - pedig már kinőttem a tízes éveimből -, hogy motiváltabbnak érzem magam arra, hogy a kezembe vegyem a dolgokat és küzdjek az életemben mindazért, amiért érdemes küzdeni. Ezt szeretem annyira ebben a sorozatban: vannak fiatal főszereplőink, akiknek súlyos terhek nyomják a vállukat, de megmutatják, hogy képesek rá, dacára mindenféle társadalmi nyomásnak és előítéletnek. Persze az út soha nem könnyű, de az élet nem is ilyen, így hát... 

És bár Haley-t és Westet talán nem shippeltem annyira, mint a korábbi párosokat, a drukkolásfaktor részemről még mindig nagyon erős volt. Mert még egy dolog, amiben az írónő jó: romantikus párosok és kémia. Valahogy mindig átjön. Nem mondom, hogy Haley és West lesznek a kedvenceim, de attól még szerettem őket és szurkoltam nekik. 

Az is nagyon tetszett, ahogy Isaiah és Rachel vissza-visszatértek, szinte minden jelenetükben jól megölelgettem volna őket. Bár Noah-ékat és Ryanéket hiányoltam kissé, de hát nyilván itt mások voltak a kapcsolódási pontok, ez így volt reális. 

És aki még mindig világló nevetéspont minden dráma közepén: Abby. Komolyan mondom, ezt a szereplőt nem lehet nem imádni a maga furcsaságában. Annyira ellentmondásos, annyira más, hogy egyszerűen nem lehet megfeledkezni róla, és egy-egy mondatával is képes ellopni a showt. Ahol Abby ott van, ott az ember Abbyre figyel. Pont. Alig várom az ő történetét. 

Szóval összességében jól szórakoztam, még ha nem is annyira jól, mint az előző köteteknél. De hát gondolom, ez is ízlések és pofonok kérdése, és ennyi jó könyv után várható is, hogy valamelyik kevésbé tessen, mint egy korábbi. 

AJÁNLOM

Olvass bele a képre kattintva!


http://konyvmolykepzo.hu/reszlet/7423_take_me_on-20161122_110355.pdf?ap_id=Deszy



Nyereményjáték


Az ökölvívós téma minket is megihletett!
Mostani turnénk minden egyes állomásán találhattok egy fotót - egy fotót egy híres magyar ökölvívóról. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, kiről van szó, majd a nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük, és a könyv egy példányát sorsoljuk ki. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


Január 7 - Kristina blogja
Január 8 - Könyvvilág
Január 9 - Angelika blogja
Január 10 - MFKata gondolatai
Január 11 - CBooks
Január 12 - Kelly & Lupi olvas
Január 13 - Deszy könyvajánlója
Január 14 - Dreamworld
Január 15 - Sorok között blog
Katie McGarry: Take ​Me On – Kísérj el! {Értékelés + Nyereményjáték} Katie McGarry: Take ​Me On – Kísérj el! {Értékelés + Nyereményjáték} Reviewed by Deszy on 1/14/2017 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.