Holly Smale: A ​nagy finálé {Értékelés + Nyereményjáték}

Holly Smale: A ​nagy finálé

A blogturnéról




Egyszer minden jó véget ér… Utolsó kötetéhez érkezett a Geek Girl sorozat. Harriet ezúttal Ausztráliába utazik, és ott várnak rá nem hétköznapi kalandok.

A sorozattól a Blogturné Klub három bloggere búcsúzik, a Menő Könyvek jóvoltából pedig a regény egy példányát is megnyerhetitek.


Kapcsolódó bejegyzések:



Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 368
Fordító: Nánási Yvette
ISBN: 9789634035343
Sorozat: Geek Girl 6.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,52)
Megrendelési link
„Harriet Mannersnek hívnak, geek vagyok, és mindörökké az is leszek…”
Harriet Manners minden létező tényt ismer.
A modellkedés önmagában nem egyenes út a népszerűséghez.
Az sem, ha az ember végtelen mennyiségű listát ír.
Azok, akik szeretnek, nem várják el, hogy megváltozz.
Ha hihetünk a statisztikáknak, akkor sokkal kisebb az esélye annak, hogy nem botlasz bele az ausztrál volt barátodba Ausztráliában, mint annak, hogy mégiscsak összefutsz vele.
Harriet elmegy a messzi déli féltekére, és maga mögött hagyja a listákat, és végre Nat kerül a rivaldafénybe. Most, hogy otthon van egy már-majdnem-de-még-nem-teljesen-barátja, Jasper, Harrietet felkészületlenül éri, amikor váratlanul találkozik szupermodell volt barátjával, Nickkel.
Itt az ideje, hogy Harriet a jövőre koncentráljon. Hogy végre rájöjjön, mi is a szíve vágya. És hogy megtanulja, hogy kell elengedni valakit…

Megérkezett a számos elismerést nyert Geek Girl-sorozat befejező kötete.

Az első mondat:


"A nevem Harriet Manners, és szerencsés vagyok."

Véleményem


Végéhez érkezett a Geek Girl sorozat, ami egyrészt szomorú, mert szerettem ezt a sorozatot, és főleg az első részekhez nagyon jó emlékek fűznek, másrészt azt kell mondanom, így van ez jól. Bár összességében minden részt szerettem, valójában már ennyi rész is kicsit sok volt, hiszen sok szempontból ugyanazokat a trendeket követtük minden részben - és azt érezni kell, ha valahol kezd kifulladni dolog, és elég volt belőle annyi, amennyi.

A Geek Girl esetében megkapjuk azokat a dolgokat az utolsó részben is, amit már tényleg megszoktunk a sorozatból, hiszen csináljon Harriet bármit, ezek visszatérő elemek. Megvan a modellvilágban való elmaradhatatlan csetlés-botlás és megvan a töménytelen mennyiségű teljesen random információ a főszereplőtől. 

Harriet persze elválaszthatatlan a ciki sztoriktól, és ez így van jól, de azért az utolsó részre kijelenthetjük: mostanra ezekre már annyira fel lehetünk készülve, hogy különösebben nagy meglepetést igazából egyik sem okoz. 

Ugyanez igaz a geek tényekre is. A sorozat elején imádtam őket, most pedig már megszokottá váltak, sőt... Itt-ott én már besokalltam tőlük, és azt éreztem, hogy lassítják a sztorit, a szerepük meg inkább már csak az, hogy megmaradjon ez a vonal és több legyen az oldal. Jó, jó, ez persze túlzás, mindenesetre bizonyos jeleneteknél már Harriet alulfejlett szociális érzékéhez mérten is túl soknak éreztem az így beszúrt infókat - és mondom ezt úgy, hogy alapjáraton az a fajta ember vagyok, aki ha ideges, mindenféle marhaságot hord össze, Harriethez hasonlóan.



Persze nem leszólni szeretném ezeket az elemeket, hiszen a Geek Girl nem lenne Geek Girl nélkülük. És igen, hiába az ismétlődő séma, még mindig jót lehet mosolyogni azon, Harriet még milyen olyan modell-lehetőségeket képes találni, amiben fel lehet sülni. És igen, az érdekes tények még mindig érdekesek, és bár itt-ott határozottan sok az ilyen infó és ki is lóg a jelenetekből, el kell ismernem, hogy azt a néhányat viszont, ami tényleg betalál, talán ebben a kötetben sikerült a legszebben beilleszteni a sztoriba. Gondolok itt a könyv végi megható jelenetekre, illetve arra a bizonyos csillagvizsgálós... 

Na de miért örültem ennek az ismétlődő sémának mégis egy kicsit? Nos, a válasz az utolsó részben rejlik. A sorozat folyamán végigkísérhetjük Harriet útját egy csomó országon, munkán, kínos szitun keresztül, de Harriet végig Harriet marad. Hiába része a modellkedésnek, hogy mindig kicsit más arcát mutassa, belül még mindig ugyanaz a geek, aki egykor volt. Ez így volt minden részben, viszont minden részben küzdött is magával rendesen. Kifejezetten tetszik, hogy a sorozat úgy lett lekerekítve, hogy nem teljesen megváltozott a szereplőnk, hanem inkább benne változott meg valami. Úgy is lehet fejlődéstörténetet írni, hogy a bicebóca, szociálisan reménytelen szereplő bicebóca és szociálisan reménytelen marad - de immáron elfogadja, hogy ő bizony ilyen. Ez nem jelenti azt, hogy apró fejlődések nem történhettek benne - lettek új barátai, szerelme, rengeteg tapasztalata. De a lényeg az, ami benne változott meg: hogy végre el tudja magát fogadni olyannak, amilyen. 

És azt gondolom, ez egy fontos üzenet, és különösen fontos egy olyan könyv esetében, ami a sokszor eltúlzottan, vagy akár hamisan tökéletes modellek világát helyezi a középpontba. 

Harriet geek, az utolsó oldalig. És ez így van jól. És az is, hogy ezt, most már ennyi kötet után, végre ő maga is el tudja fogadni, és ki meri jelenteni, hogy nem tud, sőt - és ez még fontosabb - nem is akar megváltozni senki kedvéért. Aki szereti, az elfogadja ilyennek, aki meg nem... Nos, az így járt.

Ez olyasmi, ami nagyon egyszerűnek tűnik, de amivel valószínűleg minden ember küzd valószínűleg egész életében.



Na de hogy a konkrét történetről is beszéljek kicsit! Harriet a legjobb barátjával és a nagyanyjával egy új állás miatt Ausztráliába utazik. De persze semmi sem úgy alakul, ahogy sejtette. Bármilyen kicsi az esély, természetesen előbukkan Oroszlánfiú is, és igen, egy váratlan fordulatot is magában rejt a sztori. Amit nem fogok ellőni nektek, bármilyen nehéz is. Úgyhogy madárnyelven írok róla, és ha már olvastátok a sztorit, visszajöhettek elolvasni. 

A romantikus szálat illetően vegyesek az érzéseim. Érzelmi szempontból abszolút elégedett vagyok, az lett a végeredmény, amire számítottam és hurrá! Nem pont úgy, ahogy reméltem, mert az utolsó oldalak szerintem kicsit furára sikerültek kapcsolati szempontból, de persze azt is megértem, hogy itt Harriet felnövési-elfogadási folyamata volt a lényeg. Ezzel együtt a józan eszem azért itt-ott nem teljesen elégedett, nem is feltétlenül ezzel a könyvvel, hanem az előzővel - kicsit olyan, ezért volt a nagy feszkó? érzésem van. Ráadásul bár nem bántam, hogy a nagy drámákat elkerültük, azért az a bizonyos jelenet olvasói szemmel nézve nevetségesen lazán ment, tényleg, mintha nem történt volna semmi. (Remélem, tudni fogjátok, mire gondolok.)

Aztán ott van a váratlan meglepetés kérdése. Ennek a kezelése viszont kifejezetten tetszett. Persze az első gyanútól kezdve tudtam, mi lesz itt a "fordulat", teljesen kiszámítható volt ez a csavar, de igazából úgy is éreztem, direkt ennyire kiszámítható a dolog - hogy mi tudjuk, amit ők nem, és ennek tükrében kövessük az eseményeket, mert úgy azért sokkal viccesebb Harriet akciója. 

A végén persze jön a dráma. Örülök, hogy nem volt eltúlzott ez a szál, mert ez így volt jó. Megvolt az érzelmi hatása, de nem lett túlságosan hangsúlyos. A végejelenet pedig... tényleg gyönyörű lett, valószínűleg a Geek Girl legszebb jelenete, és talán még azt is ki merem jelenteni, hogy ebben a témában (mármint abban, hogy mi ez), talán az egyik legszebb, amit olvastam. És mind a téma, mind a megjelenítése tökéletesen passzolt a lezárás témához. Gratula. 

Összességében szerettem ezt a könyvet, jó lezárás volt, elvarrtuk a szálakat, fejlődésben, érzelmileg és cselekményben is, a régi elemeket is visszakaptuk, de azért volt olyan történeti szál, ami új volt és lehetett szeretni. Ezzel együtt azért így a hatodikra részre azért kijelenthetjük: itt már azért jó, hogy abbahagytuk, ennyi volt ebben a sztoriban. De az jó volt.

AJÁNLOM

Nyereményjáték


A sorozat utolsó kötetében Harriet Ausztráliába látogat, és elmesél egy csomó érdekességet az országról. A mostani játékunk során is Ausztráliával foglalkozunk.

Íme, három kérdés az országról, és írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a válaszokat.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Megközelítőleg hány millióan élnek az országban?

a Rafflecopter giveaway


A turné menetrendje


04.03. Zakkant olvas
04.04. Sorok Között
04.05. Deszy Könyvajánlója
Holly Smale: A ​nagy finálé {Értékelés + Nyereményjáték} Holly Smale: A ​nagy finálé {Értékelés + Nyereményjáték} Reviewed by Deszy on 4/06/2018 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.