Breaking News

Jamie McGuire: Gyönyörű ​búcsúzás {Értékelés + Nyereményjáték}

Jamie McGuire: Gyönyörű ​búcsúzás 

A blogturnéról




A Maddox testvérek sorozat ötödik része jelenik meg hamarosan a Maxim Kiadó gondozásában. A Gyönyörű búcsúzás felkavaró, egyben megnyugtató befejezése a sorozatnak, amely méltán vált a magyar olvasók kedvencévé. Választ kapunk a kérdéseinkre, kiderülnek a titkok, amiket a testvérek még a családtagjaik előtt is rejtegettek. Kövesd a blogturné állomásait, ha minden kérdésre helyes választ adsz, tiéd lehet a három nyereménykönyv egyike, a kiadó felajánlásában.


Kapcsolódó bejegyzések:



Eredeti cím: A Beautiful Funeral
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 312
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
ISBN: 9789632618517
Sorozat: Maddox testvérek 5.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: váltott E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,19)
Megrendelési link
Tizenegy évvel az után, hogy Abbyvel Vegasba szöktek, Travis Maddox különleges
ügynök végrehajtja a maga önkéntes ítéletét Benny Carlisin, a maffiacsalád fején. Vegas legrégebbi és legkegyetlenebb szervezett bűnözői családja most bosszúra készül. A célpont a Maddox család minden tagja. A család tudtára jut a titok, amit Thomas és Travis egy évtizeden át őriztek, és a Maddoxok most először hasonlanak meg egymással. Bár valamennyien ismerik már a veszteség ízét, a család kibővült és a korábbinál nagyobb a kockázat. Miközben testvér testvér ellen, feleség feleség ellen foglal állást, mindannyian választás elé kerülnek: hagyják, hogy a félelem elszakítsa vagy megerősödve kerülnek ki ebből.

Az első mondat:


"Egy hideg kis kétszemélyes fotelben ültem Liis kórtermében."

Véleményem


Hát, nem könnyű erről a könyvről írni...

Az már a legutóbbi Maddoxos értékeléseimből kiderült, hogy már úgy éreztem, mintha valami töltet kifogyott volna a sorozatból. Az, amit úgy szerettem Jamie McGuire első Maddox könyveiben, valahogy ellaposodott vagy épp túl sok lett belőle, mikor melyik. Viszont semmiképp sem szerettem volna ott abbahagyni a sorozatot, amikor van egy ilyen nagy lezárás, ami elvileg minden keretbe foglal - legalábbis így hallottam előzetesen. Meg hát... a szerző szépen sokkolt mindenkit ezzel a temetéses-búcsúztatós szállal, persze, hogy hiába volt némi negatív érzésem, tudni akartam, mégis mi lesz a vége. (Oké, tudjuk, nem a vége, a Maddox fiúkhoz, családhoz újra meg újra vissza fog térni a szerző, legalábbis nagyon úgy tűnik.)

A történet nagyban épít arra, amire a cím és a borító is: arra a bizonyos temetésre. Végig fenntartja a feszültséget azzal, hogy igazából újra meg újra olyan helyzetbe juttat valakit az egyes fejezetek végén, hogy azt gondolhatjuk, valamelyik családtag bajban van, mindig más. Ez jól működik, mert ugrálunk a szemszögek között - erre mindjárt visszatérek még -, és az egyes fejezetek végén függővégeket hagyni könnyebb. Egy-egy aggódó pillantást, egy elejtett aggódó mondat, és máris ott a gyanú az olvasóban. Ez a rész egyébként nagyon tetszett, tényleg adott egy keretet az egésznek, mindig visszavitt a nagy témához, és szükség is volt rá, hogy legyen valami ilyen, ugyanis ez a kötet tényleg rengeteg szereplőt mozgat. 

Ugyanis minden Maddox páros visszatér, akiről korábban olvashatunk. Itt van az összes testvér meg a párjaik, meg még Shepley és Mare is, és mind hozzák a gyerekeiket is - legyen vér szerinti vagy titkolt. Ez rengeteg szereplő, be kell vallanom, hiába olvastam végig ezt a sok könyvet, még így is néha problémát okozott követni, hogy most akkor ki kivel van. Egyrészt a sok gyerek miatt, másrészt mert az utolsó részek már nem hagytak olyan mély nyomot bennem, .és igen, bevallom, Tyler és Taylort keverem néha. Még a könyveik is annyira hasonlítottak egymásra sok szempontból, hogy még azok is nehezen nyújtottak támaszt bizonyos helyzetekben. 

Ráadásul a kötet annyiban eltér az előzőektől, hogy nem két szereplő szemszögéből ismerjük meg a történéseket, hanem felváltva az összes korábbi főszereplőtől. Erről írtam az előbb, hogy még visszatérünk rá. Mivel a szemszögek között ugrálunk, remekül kijátszható az, amit általában nem szeretek: pont a legizgibb résznél hagyjuk ott a szereplők szemszögét. Ebben az esetben viszont ez most kivételesen nem zavart, ugyanis ahol ott hagytuk, ott tényleg borzongatóan szükségesnek és jó döntésnek éreztem, máshol pedig nem vált zavaróvá, mivel a szereplők nagy része a regény jó nagy hányadában egy helyszínen tartózkodik. 

A gyors szemszögváltások kellettek azért is, mert ez afféle epilógus az összes eddigi Maddox könyvhöz, furcsán éreztem volna magam, ha úgy ismerjük meg a sztorit, hogy nem tér vissza mindenki a régi módon. Esetleg még a keret miatt Traviséket el tudtam volna fogadni, viszont a legtöbb szálon olyan érzelmeket boncolgatott a sztori, ami nem lett volna hiteles, ha nem az érintett szereplőkön keresztül ismerjük meg. 

Ezzel együtt koránt sem mondanám, hogy elégedett vagyok a könyvvel. 

Érzelmi szinten két dolog váltakozott bennem. Bizonyos részek számomra szükségtelenül rózsaszínek voltak. A könyv elején, amikor Thomasék gyermeke megszületik, oldalakon keresztül hallunk testen kívüli szívről, olyan szeretetről, amilyen még sosem volt, stb. stb. stb. Értem én, hogy nagy dolog egy gyerek születése, de nekem ez sok volt. És sajnos nem csak itt, ezt sokszor éreztem. Annyiszor akart egymás fölé licitálni a "hű, mennyire szeretem a páromat meg a gyerekeimet" leírásokkal, hogy ingert éreztem, hogy átugorjak sorokat. Másrészt viszont minden szálon belepiszkált az írónő a korábbi happy endbe, ezt pedig furcsán éltem meg - persze, tudja az ember, hogy nincs tökéletes happy end, romantikus könyvek ide vagy oda, de valahogy az ember mégis szereti őket biztonságban, békességben, szeretetben tudni, és nem azon aggódni, hogy ki kit hagyott el, ki mennyit veszekszik, hazudik... 



Ami pedig a bűnügyi szálat illeti, hát, ezzel sem voltam igazán elégedett. Végre előkerült a családban a ki mit titkolt évekig kérdést, ami tök jó. De valahogy az FBI annyira töketlen volt néha ebben a kötetben, hogy még én is kezdtem kételkedni a sztori realitásában, pedig ezeket hajlamos vagyok a romantikus könyvek esetében szabadabban kezelni. 

Emellett sajnos a lezárással sem vagyok elégedett. Természetesen nem fogok spoilerezni, de őszintén szólva kifejtetlennek éreztem a következményeket. A Maddox fiúk és feleségeik mindenféle konfliktusokon mennek keresztül a rengeteg titok és hazugság miatt, és nem érzem úgy, hogy ezt tényleg sikerült lezárni a végén, hiába a sokk. (Ami mondjuk nekem nem volt akkora sokk, inkább csak a fejemet fogtam, milyen teszetosza az FBI.)

Összességébe azt mondanám, az előző kb. 2 Maddox kötetnél jobban tetszett ez, úgyhogy azért mindenképp megérte elolvasni, hogy ha nem is a kezdeti lelkesedéssel, de kicsivel több jó érzéssel hagyom abba a sorozatot, mint ahogy az előző két könyvvel hagytam. Meg hát... így kerek a történet, ha már van egy ilyen keret. Ezzel együtt továbbra is úgy gondolom, túl lett nyújtva a sorozat, és örülök, hogy itt vége van. (Na jó, tudom, hogy nem, de na.)



Nyereményjáték


Azoknak kedvez a játék, akik ismerik a korábbi részeket és a szereplőket.
Minden állomáson egy-egy Maddox barátnő/feleség nevének betűit találod összemixelve. A feladat: helyes sorrendbe állítani a betűket és a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni a páros nevét. Tehát a női név mellett a Maddox fiúkra is kíváncsiak vagyunk.
Figyelem!  A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levélre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz!

ISIL


A turné menetrendje


11.14 Deszy könyvajánlója
11.16 Kristina blogja
11.18 Dreamworld
11.20 Insane Life
11.22 CBooks

2 megjegyzés:

  1. Szia én most fejeztem be a gyönyörű búcsúzás végig sírtam az egészet engem nagyon megviselt . Minden titok kiderült igazad van nem fejezték be a végét hogy tetek túl magukat ba hazugsagokon a gyászon főleg hogy miattuk halltak meg. De így is imádtam minden egyes percét .

    VálaszTörlés
  2. Szia! Nekem nem tetszett a kömyv ,bár a végén sírtam és egyszerre bosszús is voltam!
    Ez már a második könyv ami nem tetszett a sorozatban , és igen vannak elvarratlan szálak ,amik csak úgy mellékesen meg lettek említve ,majd átsiklottak felette! Szerintem is lesz még folytatása ,de remélem az jobb lesz! Úgy érzem kezd kifogyni az ötletekből az íronő 🥺

    VálaszTörlés